Budapest Régiségei 8. (1904)
Nagy Géza: Budapest és vidéke az őskorban 85-157
94 ségének temetkezési szokásaiban öt különböző időszak állapítható meg: egyik, midőn a hullát guggoló, másik, midőn ülő helyzetben tették a puszta földbe; a harmadik időszakban átmentek a hullaégetésre, de az elégetés még nem volt teljes s a félig megszenesedett csontokat összegyűjtve, egyszerűen elásták ; azután következett a teljes elégetés és a hamvak urnába való tétele s a mennyiben a tököli és csépi temetőt egyféle népséggel hozzuk kapcsolatba, annyiban más-más időszakot kell fölvennünk arra a kétféle szokásra, hogy az urnát födetlenül vagy lapos kővel letakarva helyezték-e a földbe? Mivel pedig a régebbi, vagyis a zsugorított temetkezés területével összefüggő csoportban a be nem födött urnasírok kerültek napvilágra, ezeket kell korábbiaknak tekintenünk s későbbi időszakból eredőnek látszik az a szokás, midőn az urnát befödték. Ha csak száz évet veszünk is fel egyegy temetkezési eljárás időtartamára : akkor is legkevesebb félezer esztendőre becsülhető a tököli temetők ideje, de még azzal sem mondunk sokat, ha 7—800 évre teszszük. Ennyi idő alatt pedig nagy változásnak kellett történni a tököli ősnép kulturális életében is. Az átalakulást eléggé feltűnteti a temetkezési szokások teljes megváltozása, a hullaégetés elterjedése a zsugorított temetkezés helyett, a mi egyúttal megmutatja a temetők viszonylagos korát is. A holttest ülő vagy guggoló helyzetben való eltemetése a kőkorban volt szokáso s a bronzkulturával párhuzamosan a hullaégetés és az urnatemetkezés terjedt el. A tököli sírmellékletek tehát két különböző művelődési korhoz tartoznak« A kőeszközök, a miket az 1876-iki áradás kimosott, valóban neolithkoriak, valamint a velük és az első és második temető égetetlen hulláival lelt szalagos díszű, harangalakú edények is.* Ezen fényesre csiszolt vörös színük és túlterhelt díszítményük által feltűnő edények s a velük járó, kúp- vagy gúlaalakú magas talppal ellátott csészék, mint Csetneki mondja, mindig a csontvázak mellett, a lábfejtől jobbra-balra fordultak elő; a hullaégetés korából eredő sírokban egy bekarczolt vonalú hamvveder kivételével díszítetlenek az edények. Nem csoda, ha az ősrégészet 2$ év előtti stádiumában félreértésre adott okot a két temetkezési mód edényeinél észlelhető különbség s Csetneki egy későbbi fejlődési foknak tulajdonítva a szalagos díszű edények * Az 1876-iki leletből egy sorozatot közölt Hampel J. Antiquités préhistorique de la Hongrie. Esztergom, 1876. V. Pl. (A táblán azonban föl vannak cserélve az edények a tószegiekkel s a VI. tábla tűnteti föl a tököli edényeket.) Az 1878-iki lelet öt edényét adta Csetneki E. Arch, Ért. XIÎI. k. 1879. $4—56. 1., ezekből egyet Arch. Ért. 1891. 215. 1. 10. á., hármat újólag Reinecke P. A neolithkori s%a_ lagdis^ü keramika Magyarországi csoportja ez. értekezésében (Arch. Ért. XVI. k. 1896. 290. 1.) V. ö.még Hampel J. Catalogue de í exposition préhistorique, Budapest, 1876. 88. 1. és Reinecke P. Arch. Ért. XIX. k. 1899. 258. 1.
