Budapest Régiségei 8. (1904)

Nagy Géza: Budapest és vidéke az őskorban 85-157

92 sem igen volt kisebb : a tököli telep egyike lehetett az őskor legjelentékenyebb pontjainak, mely századokon át fennmaradt, úgy hogy népe megérte azt a nagy átalakulást, midőn a Dunamenti terület átment a kőkori kultúrából a bronzkori műveltségre. Volna tehát itt még elég tér a további kutatásra, a mi esetleg az európai hírű lengyeli vagy tordosi leletekkel vetekedő eredményre vezethetne. A 71 sír kétféle temetkezési módot tűntet föl; 34 sírban puszta földbe elásott s jobbára nagyon elkorhadt csontvázakat leltek, 37 sírnál pedig a holttestet elégették s a hamvakat urnába tették. Csetneki szerint a két temetkezési mód együtt, egymással összekeverve fordult elő; jegyzeteiből azonban, melyekben minden egyes sír fekvése s egymáshoz való távolsága föl van tűntetve, inkább az ellenkező látszik. Igaz ugyan, hogy e jegyzetek után csak 30 sírról tudtam kisebb-nagyobb bizonyossággal megállapítani, hova tartozik, de az elrendezés módját ez is feltűnteti; e szerint pedig az egetetlen temetkezés kezdődött a 39-ik árokban s végig ment a 40. és 4 i-ik árkon, úgy hogy körülbelül másfélszáz méternyi hosszaságban 31 sírból a 16 konstatálható temetkezés közt 15 volt egetetlen, csupána4i-ik árokban a 70-ik számú zsugorított temetkezés közelében levő 55-ik sírból jegyezte föl Csetneki a következőket: «égett csontok rakásra rakva o.ó m. mélyen s rajta két bögrécske, egyik ép» ; ez volna az egyedüli égetett temetkezés, mely nem a saját csoportjában fordult elő; az átmenetet a 39-ik árok vége mutatja, hol 5 sírból egy (a 46-ik) volt egetetlen, a csontvázból azonban «csupán lábszárának üreges csontjai maradtak meg», három (a 16., 17. és 18-ik) volt urnafészek, egyről pedig (a 19-ikről) semmi közelebbi adatot nem találtam; a 38., 37. és 36-ik árokban volt 32 sír, de egyetlen-egynél sem említ csontvázat Csetneki, ellenben nyolczat világosan urnasírnak mond,

I közülök a 37-ikben és 43-ikban égett csontokon s edényeken kívül bronzdarabokat is találtak; a 3^-ik árokban már csak szórványosan voltak sírok, ezekből urnafészek volt kettő, ú. m. a 48. és 49-ik («nagy edényben csontokkal kis bögre»), a 45-iket a benne lelt vörös cserépnél fogva talán az egetetlen sírok közé számíthatjuk, az 50-ikben 0.40 m. mélyen egy bögrét találtak «magánosan», az 51-ik sírnál csak a mélységet jegyzi föl Csetneki. Az el nem égetett hullákat Csetneki föntebb említett értekezése szerint

2 ülő helyzetben, kinyújtott lábakkal, mellre csüggesztett fővel, a testhez zárt 1 «65. nagy urna, 0.7 m. (mélyben), égett csontokkal», «64. igen nagy urna egy másikkal együtt», «65. egy igen nagy (t. i. urna) égett csontokkal s egy kicsi» s alább még egyszer «6^. nagy urna, benne kisebb bögre és csont, 0.8 m. (mélyen)», «66. igen nagy urna csontokkal, 0.7 m. (méryen)» stb. 2 Arch. Ért. 1879. c,o., 51. I.