Budapest Régiségei 8. (1904)

Éber László: Középkori és renaissance emlékek Budapest területéről 49-84

11 szór megtört szalagok is, csalhatatlanul hasonló formában. A mi domborművűnkön levő puttó arcza és haja nagyon hasonlít a Firenzében, a Via della Chiesában levő Madonna dombormű Jézusának az arczához. «Telt arczú puttók, lábaikon zsírránczokkal, a gyümölcsfüzérek alámetszett kivitele» — e szavakkal jellemezték Francesco di Simone egy művét.* Francesco di Simone nem szerepel azok között a művészek között, akik a hagyomány szerint Mátyás király udvarában dolgoztak. Ez a körülmény azonban alig czáfolhatja meg fönn kifejtett föltevésemet. A dombormű anyaga bizonyítja, hogy az kétségkívül minálunk készült. A fiesolei mesterekkel való összeköttetésre vall, hogy Francesco rokona és tanítványa, Andrea Ferrucci készítette az esztergomi Bakocs kápolna márvány oltárát. Minthogy a Nemzeti Múzeumban levő töredéken a czímerpaizs meglevő felén Mátyás teljes czímere van föltüntetve és így joggal tételezhetjük föl azt, hogy annak másik fele Beatrix czímerét viselte magán, a mű Beatrix férjhezmenetele és Mátyás halála, tehát 1476 és 1490 között keletkezhetett. Az a legvalószínűbb, hogy Francesco di Simone a Tartagni-féle síremlék elkészítése után, 1477 ®s M^

0 között tartózkodott hazánkban. 1480-ban már ismét Bolognában találjuk. Ekkor kezdődik pályájának második korszaka, amelyben a korábbiaktól lényegesen eltérő, díszítő elemekkel pazarul terhelt művei keletkeztek. A főváros területéről származó renaissancekori töredékeink között még egy-kettő akad, amely szintén közel áll Francesco di Simone stílusához és ha nem is tulajdonítható egyenesen neki, legalább is az ő köréből eredt. Ilyen a Fővárosi Múzeumban levő, vörös márványból faragott töredék, nyil20. kép. Balustrade töredéke. A Fővárosi Múzeumban. * Bode-Tschudi, Königl. Museen zu Berlin. — Beschreibung der Bildwerke der christlichen Epoche, ?$. lap.