Budapest Régiségei 8. (1904)

Hampel József: Thrák vallásbeli emlékek Aquincumból 3-47

Az oszlopos csarnokot, a hol a kis képrejtély előkerült, szokás a fürdőintézettel kapcsolatos, testi gyakorlatokra szolgáló gymnasiumnak tekinteni; a területén előkerült, táblácska tehát, hacsak ottlétét nem akarjuk absolute a puszta véletlennek tulajdonítani, talán valami kapcsolatban állott azokkal az emberekkel, a kik ott meg szoktak fordulni. Az ott forgolódó atléták közül hagyhatta ott valaki és eleve is valószínűnek tűnik, hogy miként más hasonló ólomból készült képecskéknek, ennek is az lehetett a czélja, hogy a személyes bátorság élesztése végett tulajdonosa mint amulettet magával hordta. A rajta levő ábráknak tehát azon helyre járó gymnasták vagy atléták szempontjából babonás vagy akár vallásos jelentőségük lehetett. Ezen a nyomon egy lépéssel odább haladva azt a föltevést koczkáztathatjuk, hogy a gymnasiumi csarnok az amphitheatrumhoz is igen közel állván, az az amphitheatrumban föllépő atléta csapatoknak is gyakorló helye volt és valamely amphitheatrumi gladiator hagyhatta ott babonás bárczáját, melyet valószínűleg bulla helyett mellén vagy övében szokott hordani. Ezt a föltevést támogatja az amuletten ábrázolt képekkel rokon dorn borművekből merített azon tapasztalásunk, hogy a lovasszentek vallása a thrák törzsöknek ősi idők óta volt nemzeti hitük és a rokon emlékek elterjedésének statisztikájából ismeretes tény, hogy a thrákok mindenhová elvitték magukkal az ő nemzeti istenségeiket. Hogyha tehát az aquincumi amphitheatrumtól nem messze ily thrák vallású ereklyét lelünk, nem merész a föltevés, hogy az amphitheatrumban szereplő thrák gladiátor csapat valamelyik tagjától maradt ott. Ezt a magyarázatot azért is igen természetesnek véljük, mert tudva van, hogy a thrák törzsökből való gladiátorok az egész római birodalomban szerepeltek és oly elismerésre tettek szert, hogy az amphitheatrumi véres sportnemek közül azt, a mely talán legkomolyabban izgatta a közönséget és legtöbb erőt és ügyességet igényelt, ő róluk nevezték el és azért a «thrákok» jóformán minden amphitheatrumi nagy mutatványnak a napirendjéhez tartoztak. A thrák vallás azonban természetesen nem csupán a gladiátorok révén terjedt el, voltak annak más közvetítői is. A római hadseregben nagyon becsülték a thrákok erejét és vakmerőségét, sok thrák segédcsapatja volt a seregnek, gyalogos és lovas; ezek is mindenüvé magukkal vitték honi isteneiket. Sok thrák rabszolga került a görög és római gazdagok házaihoz, a thrák asszonyokat pedig szolgálóknak, kivált dajkáknak vitték a gyerekekhez. Végül talán elég egy szóval reáutalni a thrákok szent szigetére Samothrakéra, a hol a thrákok leghíresebb szentélye állott, a kabir vallásnak egyik fő góczpontja, a világot járó tengerészek közös búcsújáró helye.