Budapest Régiségei 8. (1904)

Éber László: Középkori és renaissance emlékek Budapest területéről 49-84

0 bormű, bár kivitel, stilus tekintetében nagyon elüt a tabánitól, szerencsésebb föntartásánál fogva fogalmat adhat annak egykori alkatáról. Fővárosunk vajmi kevés román izlésű emléke közé tartozik egy durva formájú és kivitelű, homokkőből faragott gyámkő, a mely jelenleg a Nemzeti Múzeumban őriztetik (3. kép). Különösen ikonographiai szempontból érdekes. A henger idomú, alul durva, elnagyolt, emberfejben végződő, fölül egyszerű tagozattal ellátott darab megrongált, erősen kidomborodó, figurális ábrázolást visel magán. Jobbra hosszú, kibontott hajú női alak félalakja jobbra fordul és látszólag rémülten menekül. Balról majom kapaszkodik elő, mintegy üldöző, incselkedő mozdulattal és egyik kezében gömbölyű tárgyat, talán almát tart. E jelenet a román művészet ama nagyon elterjedt, népszerű ábrázolásai közé tartozik, a melyek symbolikus, néha rejtélyes, olykor épenséggel grotesk formában az épület egyes részein voltak elhelyezve és sokszor ugyancsak drastikus módon intették a hivőket, figyelmeztették őket azokra a veszélyekre, a melyeknek ezen a világon ki vannak téve, azokra a kisértésekre, a melyekkel az ördög a jó útról igyekszik őket eltántorítani. A középkori művészetben gyakran ábrázolták az ördögöt majom képében. A középkor fölfogását, az ilyen ábrázolások titkos vonatkozásait épen a majom képében szereplő ördög is találóan illustrálja. Az ó világ majmainak a farka tudvalevőleg vagy teljesen hiányzik, vagy csak elkorcsosult állapotban maradt fönn. Ebben a körülményben is az ördögnek és majomnak közös jellemző vonását látták. «Az ördögnek majom alakja van. Feje olyan mint a majmoké és nincs farka: azért, mert kezdetben az angyalokkal volt, de mert képmutató volt és Isten ellen pártütő, elvesztette az eget: az, hogy nincsen farka, annak a jele, hogy végre teljesen el fog veszni, mint kezdetr

5. kép. Gyámkő a Nemzeti Múzeumban.