Budapest Régiségei 8. (1904)

Éber László: Középkori és renaissance emlékek Budapest területéről 49-84

57 ben a mennyekben.»

1 Ezt a sajátságos magyarázatot adja egy XIV. századbeli franczia kézirat, a mely az állatok természetével, symbolikus vonatkozásaival foglalkozik. A mi ábrázolásunk jelentősége e szerint világos: a majom, az ördög, a kisértő üldözi a hivő lelket. A kezében tartott alma a csábítás eszközét jelzi, akár az az alma, a melylyel az ördög Évát csábította el. A belső tartalom, a Symbolismus, az oktató czélzat adta meg az ehhez hasonló faragványoknak a létezési jogát. Ha ezt nem veszszük tekintetbe, akkor mindez furcsaságnak, néha Ízléstelenségnek, vagy épen botrányosnak tűnhetik föl. A középkor legérdekesebb művelődéstörténeti nyilatkozatai közé tartozik Clairvauxi Szent Bernátnak a kifakadása a XII. század első felében. Azt is megmutatja, milyen oldalról foghatók föl ez ábrázolások, ha azok eszmei tartalmát nem veszik figyelembe. A szerzetesek nagy reformátora mitsem akar róluk tudni. «Mit keresnek kolostorainkban az olvasó testvérek körül azok a nevetséges szörnyalakok, az a csudálatos szépség, a mely még a torzalakokban is megnyilatkozik, az a formás korcsalkotás? Mit keresnek ott az ocsmány majmok? a vad oroszlánok? a szörnyalkotású kentaurok? a félemberek? a foltos tigrisek? a küzködő katonák? a kürtölő vadászok? Itt egyfejü, soktestü szörnyet látunk, amott meg sok fejet egy testen. Ennek a négylábú állatnak kigyó farka van, ott egy halnak olyan a feje, mint a négy lábú állatoké. Van olyan fenevad, a melynek mellső része lóéhoz hasonlít, míg hátulsó része kecskéé; másutt egy szarvas állat lótestben végződik. Szóval, akkora és olyan csudálatos a különféle formáknak mindenütt eláradó változatossága, hogy a szerzetesek inkább azokon a márványfaragványokon legeltetik szemöket, mint könyveik lapjain és az egész napot azzal töltik, hogy azokra bámészkodnak, semhogy Isten igéje fölött elmélkednének.»

2 Csakugyan, bekövetkezett az az idő is, a midőn a symbolikus jelentőség, az oktató czélzat kivész ez állati és korcs alakokból, a midőn a régi formákat belső értelem nélkül ismétlik, nem tartalmukért, hanem pusztán a decorativ hatás kedvéért. Az oszlopfejeknek és az épület egyéb részeinek az állati ornamentikája váltja föl a durva, de sokat mondó formákat. A fejlődés szempontjából ez már secundaer jelenség, bár igen gyakran megesik, 1 «Li signes a la figure al deable. Il a cief corne signes, et il na point de Koe : cest qil at comencement avec les Angles, mais por ce qil fu ypocrites et trechieres de deus, perdi il le ciel : la coe qil na mie, cest qil périra tot en la fin si corne il fist al comencement es ciels.» F, d'Ay\ac, De la zoologie composite. Revue de l'Art chrétien 1886, 17. lap. 2 Apologia ad Guillelmum abbatem. V. b. Schlosser, Quellenbuch zur Kunstgeschichte des abendländischen Mittelalters, 267. köv. 1. Budapest Régiségei. VIII. 8