Budapest Régiségei 8. (1904)

Hampel József: Thrák vallásbeli emlékek Aquincumból 3-47

2Ü dék készítője oly óriási túltengésben ábrázolt, hogy mellette a lovasok igazi törpékké zsugorodtak össze — ez az alak elmaradt. A két lovas rajza is változó, de ebben a változatosságban inkább lelünk majd következetességet. Csupán egyszer, az aquincumi táblácskán képzeli a készítője lándzsás vitéznek az egyik lovast, lehet, hogy a pozsareváczi táblácskán is lándzsát tart a balfelöli lovas, de akkor mindenesetre meglepő, hogy a lándzsa feje fölfelé áll. Ezen a táblán a jobboldali lovas egyszerűen üdvözletre emeli karját, lehet hogy a zágrábi táblán rhytonnal emelt kezében üdvözli és talán az aquincumi jobboldali lovasnak is rhyton van fölemelt jobbjában, a bukuresti és indijai képek lovasai semmi ily mozdulatra nem emelik a kezüket, hanem egyszerűen fogják a lovak gyeplőit. A lovaktól lábbal taposott emberi alakok ábrázolási módjában és végtagjaik mozdulataiban is elég a változatosság, mely azonban a dolog lényegére alig bír jelentősebb fontossággal. Csak egy esetben, a bukuresti lemezen lehetett kételyünk a letaposott egyének száma iránt; mert lehet, hogy a jobboldali lovas alá ezúttal nem is kívánt a készítő hasán kúszó embert rakni, de lehetséges az is, hogy a kosfejű ember, a melyik ezúttal ott harántosan áll, helyettesíti a letaposott egyént. Csekélyebb jelentőségű különbségek vannak a Sol és Luna jobbik vagy balsó, oldalsó vagy szemközti elhelyezésében. A köztük álló nő kétszer balra néz, egyszer meg jobbra fordul. Az indijai lemezen az óriásira megnőtt középsorbeli női mellkép kiszorította a fátyolos nőt a Sol és Luna között, a bukuresti táblán is ez a középső női mellkép, bár az alakja elég arányos fölemelkedett Sol és Luna közé és a feje fölött tekerődző kígyó följebb sem engedett számára helyet, a minek következtében a fátyolos nő abba a fonák helyzetbe jutott, melyben a felső hajlás szélén látjuk. Kevesebb baj érte az alsó mező középső jelenetét. Három esetben, az aquincumi, pozsareváczi és zágrábi domborművön a középhelyet foglalja el és elég világosan fölismerhető a fa, az állat és az ember, bár sem a fa, sem az állat, sem az ember idoma nem vág össze és a fa egyszer balra, a másik két esetben pedig jobbra áll ; a bukuresti táblácskán azonban annyira elsatnyult és oly homályossá vált a jelenet, hogy csupán a fa tartotta meg valamennyire az alakját, a másik két idom érthetetlen folttá változott. A főjeleneteknek ezen változatosságán kívül a többi jelvény és idom különböző elhelyezése is szembetűnő, néha maga a formájuk változik, sőt azt lehetett tapasztalni, hogy hol kevesebb, hol több a mellékalak és jelvény. Az öt lemezke sorrendjét követve a mellékidomok dolgában az összehasonlítás a következő eredményt mutatja.