Budapest Régiségei 8. (1904)

ÉRTESÍTŐ - Márton Lajos: Budapest művészete a török hódoltság előtt. Irta Divald Kornél. Budapest, 1903. 183-184

i8? valamennyi pénzüknek a súlya 3-2— 3-5 gr. körül, forog, r—-Ez pedig absurdum ! És : ha Nero alatt verték volna-pénzeiket, miért nem volt e leletekben, soha egyetlen császári pénznek, az utánzata? Ha császári pénzzel is fizettek,.adtak vettek, miért nem utánozták azokat is ? — Pedig császári dénároknak — nem eraviszkusoktól gyártott ——harbár utánzatai szép, számmal.fordulnak elő úgy Magyarországban, mint Erdélyben- Azért van ez így, mert az eraviszkusok a Kr. e.; első század vége felé kezdtek pénzt verni, a mikor már a római dénár megelőzte a római kultúrát, ez pedig, az auctörok szerint megelőzte ő náluk a római légiókat.—• Ok tehát felismerve annak hasznát, ha maguk verik pénzzé az ezüstöt, még pedig római mintáiknál valamivel könnyebb darabokban, utánozták a náluk leginkább megforduló róm. köztárs. denárfajokat, a Cornelius, a Postumius, a Papius és Roscius-féle tényleg igen gyakori dénárokat, eleinte csak gazda.sági szempontból, (néma dénár utánzatok) aztán már nemzetiségi öntudattal is (az eráviszkus nép és főnökei nevével), még később pedig dekadens durva technikával a saját régebbi pénzeiket utánozták, ismét feliratok nélkül. Ennek tehát van értelme. De mi értelme! lett volna annak, ha majdnem egy századdal a császárság megalapítása után kezdtek volna (a római provinciában) pénzt verni, de sohasem a császári pénzek mintájára, hanem még mindig kizárólag a 100—-í 50 év előtti dénárokat utánozva!? — A ki a dolog iránt különösebben érdeklődik, olvassa el a Num. Közlönybe írt említett tanulmányomat !. • . .y . Qohl Ödön. Budapest művészete a török hódoltság előtt. Irta Divald Kornél. Csányi Károly 10 eredeti építészeti rajzával és 49 képpel. Budapest, 1903. A török uralom nemcsak tönkre tette a fővá-, rosunk területén akkor már amúgy is hanyatló művészi életet, de kevés kivétellel elsöpörte mindazokat az emlékeket is, melyeket ott addig a művészet a vallás és nagy uralkodóink szolgálatában létre hozott. Csekély a ránk maradt emlékek száma, szűkszavúak a források, melyek az elpusztultakról megemlékeznek. Igen nehéz föladat egészszé illeszteni e töredékeket s nehéz egységes képet nyújtani, arról a tevékenységrőlj mely őket létre hozta. .;:':* ; ,:-. •./:•.:''.y.ii Divald Kornél, ki ezt a nehéz föladatot tűzte maga elé, nem új ember a magyar művészettörténeti irodalomban. Egyik legszorgalmasabb kutatója hazánk középkori és renaissance műemlékeinek, s már mielőtt egységes munkába foglalta össze tanulmányai, eredményét, behatóan foglalkozott a főváros műemlékeivel is. Főleg «A régi Buda és Pest művészete a középkorban» s «A régi Buda és Pest művészete Zsigmond és Mátyás király s a Jagellók korában» czimű dolgozataiban. Ebben az új művében is. szeretettel mélyed el tárgyába, s míg az Aquincum alapításától Buda elestéig keletkezett műemlékek során végig vezet bennünket, nagy gonddal igyekszik betölteni azokat a hézagokat, melyeket rajtok a múlt pusztító viharai ütöttek. ;

. •"• " . - ;;; A főváros műemlékeinek múltját borító homály eloszlatásához azonban — sajnos — csak kevéssel járult s ennek oka főleg abban a módban keresendő, melyet a föladat megoldásához választott. A régi Buda és Pest művészetét igyekszik megvilágítani, a mennyiben ez a ránk maradt «közvetett adatok» alapján lehetséges. Ha e «közvetett adatok» helyett, a jóval kisebb számuk daczára is többet mondó közvetlen adatokhoz fordult volna s a meglevő emlékeknek szenteli azt a páratlan gondosságot, melyet a, művészettörténet szempontjából- csaknem teljesen meddő forrástanulmányaira pazarolt, aligha kerülte volna ki figyelmét számos szép

r s.. az általa bemutatottak nagyobb részénél értékesebb faragott köve a. m. m múzeum és a fővárosi múzeum gyűjteményének, melyek minden írott forrásnál ékesebben szólanak fővárosunk letűnt régi pompájáról. Az ezek tanulmányozására for** dított idő bizton meghozta volna gyümölcseit s műve csak nyert volna értékében. ,.:: : A könyv első része, helyesebben a középkori emlékekkel fogalkozó első nyolcz fejezet, úgyszólván csupán a főváros különböző részeinek régi topographiájával foglalkozik. Míg egyhlásután sorolja föl Ó-Buda, a Margitsziget, Buda-^ vára, a jobb- és balparti Pest sa közeli környék elenyészett műemlékeire vonatkozó adatokat, alig pár szóval emlékszik meg a fönmaradt épületek meglévő eredeti részleteiről, arról pedig