Budapest Régiségei 8. (1904)

ÉRTESÍTŐ - Kuzsinszky Bálint: Jelentés a III. ker. régészeti ásatásokról, az aquincumi és főv. múzeumok állapotokról 177-181

ÉRTESÍTŐ. Jelentés a III. ker. régészeti ásatásokról, az aquincumi és főv. múzeumok állapotáról. Tekintetes Tanács ! Mint már két utolsó jelentésemben hangsúlyoztam, az ásatások a Papföldnek a kaparóházig terjedő részén, a hol eddig a kutatások 1882 óta folytak, többé jelentékeny eredményekre nem igen vezethetnek. A mi kevés terület még parlagon hever, azon a kutatóárkok segítségével meg lehetett állapítani, hogy legfölebb lakóházak részei s azok is csonkán kerülhetnek napfényre. A mit tavaly a régészeti szakbizottságnak 1900 május 10-én történt megállapodásához képest még tehettünk abban állott, hogy a szentendrei országút tövében menő római utczát a boltokkal délfelé folytatólag felfedjük. Előkerült a 8 m. széles utcza 40 m. hosszúságban, nagy polygon mészkőlapokból álló kövezetével, mely különösen alsó végén jókarban maradt fenn, s érdekes, mert a kocsikerekek nyomai láthatók benne. Az utczát mindkét szélén csatornák szegélyezik, felül, a kövezet niveaujában szintén nagy kőlapokkal lefödve, melyekből több darab in situ feküdt. A két oszlopos tornáczból, melyek az utcza két oldalán emelkedtek, csak a homlokzatot képező pillérek falazott alépítményei tűntek elő. Az országút felé eső porticus egy boltsor előtt állott, csakhogy ennek maradványai dél felé eltűntek. A másik oldalon egy 3 m. hosszú lekopott kőhasáb a csatorna fölött küszöbül szolgált. Mindjárt e mögött a falak ugyan már hiányoznak, de kétségtelen, hogy a macellum nyugati oldalához tartoztak s így a küszöbkő is szükségkép abba vezetett. Ez az a kevés tanulság, melyekre e helyen jutottunk. Megpróbáltuk tehát még a szerencsét ott, hol az elmúlt években ásattunk : a Duna felé vezető kocsiút mentén fekvő épületcsoporttól délre. Itt 468Q méterre terjedt ki a kutatás s több négyszögű helyiség falaira bukkantunk, melyek ott, hol megmaradtak, 1 méternél magasabbak s a rajtok tapadó vakolatot is megőrizték. Az ásatások június 5-étől július 21-éig, hét Budapest Régiségei. VIII. héten át folytak s napszám fejében 1034 korona 90 fillért fizettünk ki. A leletek között volt 25 rezes 18 ezüstpénz, továbbá 11 bronz-, íi csont s 1 ólomrégiség, aztán 3 terrasigillata-töredék, köztük egy bélyeges, 1 agyagmécs, 1 vasdárdavég, 1 üveggyűrű, 1 oltárkő felirat nélkül, s 1 malomkő, összesen 74 darab. Szerzett azonban a múzeum még 4 darab elsőrangú római emléket, melyeket nem az ásatásoknak köszönhet, nevezetesen Wagner építésztől megkapta azt a nevezetes és ismert kőtáblát, melyen Alexander Severus nevével kapcsolatban említve van a balneum in territorio légionis II. adiutricis, aztán a Margitszigetről egy új helytartó, L. Flavius Aper oltárkövét, egy másikat Reisz Mór orvostól a Polgár-utcza 12. sz. ház helyéről, Gordianus császárnak, mint consulnak nevével 240-ből s egy ügyvéd (advocatus) oltárkövét Sitz Gézától a Polgár-utcza 3. sz. ház helyéről. 1900 végén a kiállított régiségek száma 4884 darabra rúgott. A mi a jövő programmot illeti, a kaparóháztól délre még messze elnyúlik a főváros tulajdona, hol mindenütt római épületmaradványok vannak s így elvégre a további kutatásoknak semmi sem állana útját. De ha tekintetbe veszszük, hogy a kaparóház, ha csak le nem bontják, már maga jelentékeny megszakítást jelent a kiásott s kiásandó romok között s mivel egyébként sem valószínű, hogy ha ott ásunk, másra, mint lakóházak többé-kevésbbé hiányos falazataira akadjunk, melyek ismereteinket nem igen bővítik, tanácsosabbnak tartom, hogy jövőben a kutatásokat a Papföldön szüntessük be. Ez azonban még nem jelenti azt, hogy Aquincum területén általában már nincs mit keresnünk. Aquincumnak igen csekély része s nerri is a legjelentékenyebb esett a Papföldre. Az ott felásott romok mindenesetre tanulságosak és a római provincziális, nyilvános és magán életbe oly mély bepillantást tettek lehetővé, mint áz Alpeseken innen kevés más helyen. De Aquincum topográfiáját csak részben tisztázták. Ellen-