Budapest Régiségei 8. (1904)

Hampel József: Thrák vallásbeli emlékek Aquincumból 3-47

A fő mezőben úgy áll a középső női alak, mint a sisciai táblácskán, a jobboldali lovas fején csúcsos phrygiai sipka van, jobbját üdvözlésre fölemeli, de nem fog vele semmit. Ellenben a baloldali lovas tart valamit kinyújtott jobbjában, talán rhytont és háta mögött nagyfejű lándzsa látszik állani, lehetséges azonban, hogy csupán a hátralengő chlamys csücskét ábrázolta így a művész. Mindkét ló alatt kézen-lábon csúszó-mászó emberi alak hátán rajta áll a ló. Mindkét lovas háta mögött egy-egy magas amphora áll, a baloldali edény fölött ismét a «csiga» idomát szemléljük, mely ezúttal ismét úgy áll, hogy könnyen kosfejnek lehetne tekinteni. Az alsó mező főjelenetében a fa ismét másforma, mint a megelőző két esetben ; törzse nem egyenesen emelkedik, a főtörzs végén három ágban terjed a bokrétája. Csupán egy nagyobb mellékága van a jobboldalon, ez s több-kisebb ágat hajt és róla csüng le a négylábú állat, ezúttal úgy, hogy a két alsó lába is a nyaka irányában lóg ; mellette áll balra fordultan az ifjú térdig érő chitonban és egyik kezével az állat czombját, baljával az az állat testéi érinti. Az egész jelenet alatt lécztag vonul a talaj jelzésére. Jobbra az ifjútól külön tagozott lábas talapzatból emelkedő gömböcsös oszlopon égő(?) mécses áll, odább külön lécztagon balra álló négylábú (kutya vagy kos?) foglalja el a tért. A fától balra eső téren léczes talapon élénk mozdulattal jobbra haladó oroszlán van ábrázolva. Vájjon van-e közte és a fa között valami, azt a pacskolat után nem merem eldönteni, a hogy arra sem tudok még magyarázatot, hogy miféle tárgy van az oroszlán talapzata alatt? d) Még egy hasonló ólomkorongot ismerünk, melyet a boldogult Antonescu tanár a dák Kabirokról szóló könyvében tett közzé (4. ábra).* Csupán az ott kőrajzban közölt képét ismerjük és ismételhetjük, mert sem fényképét, sem gipszmásolatát ez ideig nem tudtam megszerezni, a mi annál inkább baj, mert a domborművek zűrzavaros tömkelegében néhány tárgyat alighanem félreismert vagy föl nem ismert a kőrajz készítője és azért leírásunk sem lehet elég biztos. Az eredeti korong talán oly minta után készült, melyen a jelenetek rendje és az egyes alakok helyzete fel volt forgatva; de lehet, hogy azért vált dispositiója oly zűrzavarossá, mert sokkal több félét akart az aránylag kicsi, ezúttal csak 6*3 cm átméretü körbe belé helyezni, mint máskor. Mindjárt a felső téren jelentékeny eltéréseket látunk. Sol és Luna szemközt állanak és köztük kígyó tekerődzik fölfelé, míg a fátyolos nőt, ki ott szokott köztük állani a felső körhajlás közelébe ferde helyzetben, mint* Leírta a 10, és n. lapon és közli képét a VI, tábla 8. száma alatt.