Budapest Régiségei 8. (1904)

Nagy Géza: Budapest és vidéke az őskorban 85-157

150 töményének legkiválóbb darabjait, a melyeket aztán 1872-ben a M. N. Múzeum vásárolt meg. (Rég. N. 164/1872.)

1 Voltak e gyűjteményben hamvvedreken, különböző edényeken, egyéb agyagtárgyon és őrlőköveken kívül Öntőminták homokkőből, továbbá gazdag sorozata a bronztárgyaknak, melyek közül a szebb és jellemző darabok eléggé ismeretesek az irodalomban. Megemlítjük közülük a hét fibulát, mint a melyek közelebbről utalnak az aszódi telep idejére (Hampelnél XLÍ. 3—4.); a fibula a bronzkor nagyon előhaladt szakában tűnik csak fel, az aszódi négy változatból, melyek közt kettő az egyszerű, három a páros tekercsű tipusból való, egy a tekercskorongos pápaszemalakú, egy pedig az itáliai eredetű kengyeles fibulák csoportjához tartozik, azt látjuk, hogy itt egy a bronzkor vége felé s a vaskorba való átmenet idején szereplő nép emlékeiről van szó.

2 Ugyanezen korszakra utal az üstalakú bronzcsésze (Hampel LXV. c.j, mely — mint a kengyeles fibula —• az ó-italiai vagy etruszk behozatali czikkek közé tartozik a villanovai temető által jellemzett időszakból ; ideje a Kr. e. utolsó évezred régebbi fele. Ezzel a bronzkor nagyon kései szakát jellemző emlékcsoporttal az is összevág, hogy az aszódi lelethez egy bronzzabla is tartozik (M. N. Múz. XLV. 35.), a mi a szorosabb értelemben vett bronzkorban nem fordul elő, csak az átmeneti időszakban, a mikor feltűnnek azok a háromélű kis bronz nyílcsúcsok is, minőkből négy volt az aszódi leletben, melyek hallstatti befolyásra mutatnak.

3 Egyes bronztárgyak Schieffner J. gyűjteményébe is kerültek ; így 1864-ben egy szép bronzvéső,

4 egy bronz kardmarkolatot pedig, midőn gyűjteményén kezdett túladni, a M. N. Múzeum szerzett meg tőle. (Rég. N. 78/1875.) Mikulás Dániel lelkész földjén urnákat találtak az ötvenes évek elején, melyeket aztán ú. m. 3 hamvvedret, 3 csészét, 2 korsót, 1 edényt, $ bögrét s aztán egy agyagkarikát a M. N. Múzeumnak ajándékozott. (Rég. N. i

4

/i8

S

3.)

5 1 Varsányi gyűjt, leírását 1. Arch. Ért. V. 1871. 58—59, 65, 67—69, 157. 1. — Römer FI. Résultats gen. 107. 1. — Hampel J. Trouvailles 2—5. A bronzkor, I. k. IV. k. 6. V. t—4. XVII. 9. XXVIII. 12—IJ. XXXIV. 4. XLI. j. XLV. 5. és LXXXI1I. J. II. k. 6. 1. (a XXXVIII. 2. sz. a. diadema és a LXV. 2. sz. a. bronzedény váczszentlászlói. A diadémát Pulszky is 192. I. 51. á. 1. sz. a. mint aszódit közli.) — U. a. Antiquités préhist. XIV. t. 5, 6, 9, 10, 12, 15. és Catal. de I'exp. 137. 1. 15, 16, 18, 19, 27, 28. sz. — Pulszky F. Magyarorsz. Arch. I. k. 152. lap. XXX. t. Ç. sz. 155. lap. LII. t. 9—10. 161. I. LVIII. t. 4. sz. 162. 1. LIX. t. 5—4. sz. 169. 1. LXVI. t. j. — Az egyes tárgyak korára nézve 1. Arch. Ért. 1897. 24. és 1899. 518, J25—726. 1. 2 V. ö. a fibulára Pulszkynál Magyarorsz. Arch. I. k. 165. s köv. 11. mondottakat. L még Reinecke Arch. Ért. 1899. 525, $26. I. 3 Pulszky F. Magy. Arch. I. 224. Reinecke P. Arch. Ért. 1897. 24. 1. 4 Arch. Közi. IV. 165. 5 L. az urnatemetőről Érdy János értesítését. M. Akad. Ért. 1854. évf.