Budapest Régiségei 8. (1904)

Nagy Géza: Budapest és vidéke az őskorban 85-157

íf! ''•';:.• Aszódtól északkeletre a varsányi pusztán b. Podmaniczky János örököseinek birtokán találtak hamvvedereket, bronztárgyakat, parittyaköveket s gyöngyöket, melyekből 4 périmés és tokos véső Gorove Károly ajándékából s edénytöredékek, agyagkanál, orsófejek, agyaggula, őrlőkő, szarvasés őzszarvak, 1 csúcsos bronzboglár, 1 bronzcsat és üveggyöngyök Kubinyi Ferencz ajándékából a M. N. Múzeum birtokába jutottak. (Rég. N, 14/1851. és 5 3/1861.)* Alább a Csörszárok felé egymást követik a lelhelyek. Ilyen mindjárt Hévi^, hol 1864-ben szemközt a községgel a Galga keleti oldalán tavaszi ásatáskor több hamvvedret, bronztűt, sarlót, tokosvésőt és lándsahegyet találtak

2 1879-ben báró Nyáry Jenő a Szent-Andráshegyen ásatott s föltárta az őstelep maradványait; a lelt tárgyakat, ú. m. egy kőbaltatöredéket, csiszolt hegyű szarvasagancsokat, édesvízi kagylóhéjakat, feketére és vörösre égetett vonaldíszes, dudoros és grafltos cserépdarabokat a M. N. Múzeumnak ajándékozta. (Rég. N. 83/1879.)

3 A szomszédságban levő Túrán a vasúti bevágásban a hatvanas években sok bronzbalta, kis sarló és hamvvedrek jöttek napvilágra.

4 Egy 18 cm. magas, két kis füles és öblén három dudorral ellátott edényt pedig Ruehietl Miklós postamester ajándékozott a N. Múzeumnak. (Rég. N. 294/1871.) A Csörszárka déli oldalán S^ent-Lás^ló volt a legnevezetesebb bronzkori leihely.

5 Itt találták azt az érdekes bronz diadémát, körüle függélyesen földbe szúrt gombostűkkel, mely az irodalomban, mint aszódi diadema említtetik. Szintén az aszódi telepről származtatják a két etruszk (villanovai) eredetű bronzedényt, egyik azonban (Hampel LXV. 2.) a szentlászlói lelethoz tartozik s mint ilyen, korhatározó, a mennyiben a szentlászlói leletek idejét a bronzkor végső szakába helyezi. Mindkét darab Varsányi János gyűjteményével került a M. N. Múzeumba több más Sz.-Lászlón lelt bronztárgygyal együtt, melyek közt volt 6 véső (karimás, szárnyas és tokos), 2 sarló, 1 kés, 1 fürész, tűk, csüngődíszek stb. (Rég. N. 164/1872. M. N. Múzeum XLVII1. 1 —14.) A szomszédos Valkot már a kőkori lelhelyek közt említettük, de találtak bronzokat is. így a Kása-dülőn, Sziráki Mihály földjén 1 Arch. Közi. 1861. II. k. 29?. Arch. Ért. IV. 1870. 22. VII. 1872. 45—45. Hampel J. : A bronzkor, II. k. 121. és 169. A tokos vésőt 1. M. N. Múz. 1. ter. LI. t. 20. sz. a. 2 Arch. Közi. IV. 167. 3 Arch. Ért. XI. 1877. 162. 4 Arch. Közi. IV. 170. ."'.': 5 Hampel J.: Trouvailles 101, 106, A bronzkór, I. k. XXXVIII. t'. 2. (= Pulszky F. Magyarorsz. Arch. 192. 1. 51, á. 1. sz. tévesen aszódinak mondja) és LXV. t. 2. a—c. (tévesen az aszódi telepről származtatva) II. k. 121, 168. — L. még Arch. Ért. IV. 1871. 196. és XIX. 1899. 518.