Budapest Régiségei 8. (1904)

Nagy Géza: Budapest és vidéke az őskorban 85-157

148 szerzett több bronzkori régiséget Kovács Ivántól és özv. Fehérváry Jánosnétól, ú. m. nyakán s teste felső részén bütykös díszú hamvvedret (mag. 29 cm.), tálakat, bögréket, csuprot, lábast, cserépfödőt, kis csészét, agyaggulákat és kúpokat, egy svastikaszerű motívumokkal ellátott bélyegzőt, örlőköveket, kőbaltákat s egy gyűjtelékes bronzleletet, benne két csúcsba szögellő köpüvel ellátott csákányt, 1 lándzsát, hat gömbös és lapos fejű s laposra kalapált végű tűt és tűtöredéket, karpereczeket, 20 bronzövlemezt és bronz pléhcsövecskéket, minőket az ócsai leletnél említettünk, pápaszem alakú kettős korongú sodronytekercseket, hengeralakú sodronytekercseket, 2 horgonyalakú csüngődíszt és gömbszelet alakú átfúrt pikkelyeket. (Rég. N. 16/1902, 17/1902, 27/1902, 45/1902.)

T Alább a Duna mentén Ercsi tartozik a jelentékenyebb bronzkori leihelyek közé. Találtak itt urnákat, melyeket Tauscher Gyula az erdélyi múzeumnak küldött.

2 Négy «öntőminta homokkőből périmés és tokos véső és egy kerékalakú sallang előállítására 1879-ben a szántóföldön került napvilágra; kettőt Vlassics Nándor uradalmi tiszttartó a M. N. Múzeumnak ajándékozott (Rég. N. 85/1879 és 169/1879), a többi Kuliffay Adolf urad. számtartó birtokában maradt.

3 1880 tavaszán a Duna árja által okozott partszakadáskor egy bronztárgyakkal megtöltött bögre hullt alá a part szélére, mely egy, Kossina és Reinecke szerint, a bronzkor I. időszakának végéről vagy a Il-ikba való átmeneti időből származó övnek a részleteiből, az ócsaihoz és battaihoz hasonló lemezekből, hengeralakú sodronytekercsekből, szív- és félholdalakú csüngőkből, hengeralakú kartekercsekből, átfúrt gömbszelvény idomú pikkelyekből és nyakpereczekből álltak. A lelet nagyobbrészét (417 darabot) Kuliffay A. a N. Múzeumnak ajándékozta, egyrészét pedig a székesfejérvári múzeumnak; tartott meg belőle a saját gyűjteménye számára is, de volt olyan is, a mi elkallódott. (Rég. N. 112/1880.)

4 A perkátai homokdomb északnyugoti részén levő urnatemető a tinnyeihez hasonlóan már a vaskorba tartozik. Az edények, melyekben elszenesedett csontok voltak, korongon készültek s a nép, melytől valók, miként a csabrendeki urnatemetőnél, lassankint fölhagyott a holtak elégetésével, a domb délkeleti oldalán már csontvázak fordulnak elő La Tène korszakbeli v.as1 L. rajzukat Arch. Ért. 1902. 42]—426. 1. 2 Arch. Ert. XIII. 1879. 50. > Arch. Ért. XIV. 1880. 211 — 213. — Hampel J. A bronzkor. II. 27. Trouvailles 71. 4 Arch. Ért. XIV. 1880. 212—214. Új f. XIX. 1899. 242. Hampel J. Trouvailles 71. A bronzkor. XCIII. t. és II. k. 28-29. Zeitschr. f. Ethn. XXXIV. 1902. 210.