Budapest Régiségei 8. (1904)

Nagy Géza: Budapest és vidéke az őskorban 85-157

135 födök, részint pedig étel- és könytartók voltak. Az urnák díszítése egyszerű, felső részük általában véve nélkülöz minden díszítést, csak a kiöblösödő részen szokott lenni egyszerű, kettős vagy pontozott vonal- vagy lánczdísz, mely két részre osztja az urnát, az alsó részen aztán találunk függőleges vagy harántos barázdákat s zeg-zugos, vagy egymást metsző bekarczolt vonalakat. Annál díszesebb szokott lenni a többi edény, leggyakoribb a pontozott és finoman bekarczolt czikk- czakkos és hullámvonalakból összeállított díszítés, kombinálva konczentrikus és egymásba zárt körökkel, melyek mélyedései kréta- és mészDunakeszi urnatemető. V. tábla. betéttel vannak kitöltve. A legszebb ilyen díszítésű edények igen változatos idomban Dél-Magyarországban fordulnak elő s mindenesetre a délvidéki műveltség köréből veszik eredetüket, észak és nyugat felé mindinkább ritkulnak, az edények idoma is egyszerűbbé válik s Magyarország területén túl már nagyon szórványosan találhatók. Reinecke az edények ezen csoportját a bronzkor IV. időszakába teszi.* Csészéken, csuprokon előfordul az edény öblén alkalmazott dudoros díszítés, nagyobb csuprokon nem ritka a köralakú mélyedésből kiemelkedő kúpalakú bütyök sem. Ezek a rendes mellékletek, melyek minden urnasirban előfordulnak. Nem olyan általános, mikor az elhunyt hamvaival megszokott tárgyait is urnába tették. A puszta földbe tett hamvvedrekben inkább csak ékszerféle szokott * Arch. Ért, 1899. 377. 1.