Budapest Régiségei 8. (1904)

Nagy Géza: Budapest és vidéke az őskorban 85-157

i

3

6 lenni, legtöbbször egy gömb- vagy még inkább korongalakú fejjel ellátott s meggörbített nagy bronztű, melylyel minden valószínűség szerint a ruhát tűzték össze s a későbbi fibulát pótolta. A dunakeszi urnatemetőből $ ilyen tűt ajándékozott Offenbach úr a nemzeti múzeumnak, melyről már említést tettünk; van egy pár Kund Pál úr birtokában is; ez utóbbiak rajza a VI. táblán látható. Gyakoriak ezenkívül a tekercses hengerkék, melyek szintén előfordulnak a dunakeszi temetőben s övhöz tartozhattak.

1 Dunakeszi urnatemető. VI. tábla. Sokkal ritkábbak az öviemezek; Lovas-Berényen egy urnában 13 olyan, az ercsii övrészekhez hasonló pléhlemezt találtak, mely egy fecskefark-alakú csüngődíszszel és a gátaihoz hasonló korongos fejű tűvel együtt azon emlékcsoporttal mutat közelebbi kapcsolatot, a mit Reinecke az I. és II. korszak közti átmeneti időbe tesz ;

2 míg ugyanott egy másik urnában lelt, pontozott vonalsorokból, körökből s körszelvényekből álló, ponczczal bevert díszítésű, 1 Alkalmazásukat 1. az ercsii övnél. (Hampel J. A bronzkor. XCIII. t.) 2 Arch. Ért. 1898. J29. 1. n, íj, 15. k. V, ö. U. o. 149. 1,