Budapest Régiségei 8. (1904)

Nagy Géza: Budapest és vidéke az őskorban 85-157

1,24 A Promontor felé vezető úton a kavicsbányában lelt két őskori bögre (egyik 9.6, másik 8*8 cm. magas) Kubics Eliza ajándékából jutott ugyancsak a N. Múzeumba. (Rég. N. 33/1889.) A környékről Schieffner János szerzett néhány bronztárgyat, melyeket később a M. N. Múzeum vásárolt meg; ezek közé tartozik egy 12*2 cm. hosszú és 3 cm. átmérőjű keskeny köpüs véső, egy 7 cm. átmérőjű bronzbuzogányfej s egy másik, szintén 7 cm. átmérővel s négy nagy csúcscsal ellátva; ez utóbbit a Svábhegyen találták. (Rég. N. 67/1876 22, 32, 36.) Egy harmadik 8 cm. hosszú, 2'8 cm. átmérőjű gerezdes bronzbuzogányt, egy 1 r$ cm. átmérőjű őskori agyagtálacskával együtt József m. kir. herczeg ő fensége ajándékozott a M. N. Múzeumnak, melyeket a Margitszigeten, az üvegház-telepen 2 méternyi mélységben találtak. (Rég. N. 104/1883.). Buda-Ujlakról való egy a gyárudvarban lelt s Benes igazgató ajándékából a M. N. Múzeum birtokában levő bronzkarika (Rég. N. 166/1869.); egy bronzvéső pedig a bécsi csász. gyűjteménybe került. Az Ó-Budán lelt bronztárgyak közt első helyen említjük azt az erős huzalból készült, gyűrűben végződő korongalakú tekercset, mely a német régészek szerint a bronzkor II. időszakából való x s a M. N. Múzeum régebbi szerzeményei közé tartozik. Egy másik nehéz és feltűnő nagyságú tekercs több tokos vésővel együtt Plank Ferencz gyűjteményébe került.

2 Id. Kubinyi Ferencz egy vörösrézcsákányon és buzogányon kívül ugyaninnen szerzett egy füllel ellátott tokos vésőt és egy 18 csúcsú bronzbuzogányfejet.

3 Volt aztán Schieffner János gyűjteményében is néhány ó-budai bronzkori régiség, mint egy hengeralakú, egész hosszában bordákkal ellátott buzogányfej s egy körülbelől 16 cm. (6 hüvely) hosszú és 2 cm. (10 vonal) széles bronzkés;

4 azok között, melyeket 1876 ban a M. N. Múzeum vásárolt meg tőle, ó-budai lelhelylyel előfordul egy csészés bronzkardmarkolat (Rég. N. 171/1874. 14.), aztán két babos karperecz, egyik 8*6, másik 9^2 cm. átmérőjű (Rég. N. 67/1876. 43—44.), ez utóbbbiak azonban már a vaskorból származnak. Két Ó-Budán talált bronzvésőt a bécsi csász. Naturhist. 1 Hampel J. : A bronzkor. XXXVI. t. 4. á. V. ö. Kossina id. t. Zeitschr. f. Ethn. 1902. XXXIV. 210. Reinecke P. Arch. Ért. 1899. 144. 2 Arch. Közi. VII. 1867. 77. 3 U. o. VI. 1866. 190. 4 Arch. Közi. VI. 18Ó6. 101.