Budapest Régiségei 7. (1900)
Nagy Géza: Az eskütéri sisak 67-83
82 az ú. n. villanovai időszak behozatali árúi közé tartoznak, koruk pedig a magyarországi bronzkor IV. szakának kezdetére, a Kr. e. XII—XI. századba esik.* Ha számba veszszük, hogy a böszörményi és sárosi sisak, mint földbe rejtett kincs került napvilágra, a bronztárgyak pedig a bronz-kultura végső szakának a jellemző sajátságait tüntetik föl : arra az eredményre kell jutnunk, hogy e bronzkészleteket akkor rejtették a földbe, a mikor a vaskori népesség KeletMagyarország területére kezdett nyomulni. Ha kelet felől jött ez az ellenséges áramlat, a szkitha-vándorlás által előidézett népmozgalmakban kell keresnünk az okot, ez azonban a Reinecke által fölvett időnél valami félezredévvel későbbre, a Kr. e. VIII—VII. századba esik. Úgy látszik azonban, hogy a szkithák terjeszkedése Ázsia belsejéből a Fekete-tenger melléke felé több időszakot foglalt magában s a Kr. e. VIII— VII. századbeli már csak a végső áramlatot jelenti, a melyet két más népáramlat előzött meg, melyek közül az első Dáriusnak a szkitha földre való betörését ezer esztendővel előzte meg, vagyis körülbelül a Kr. e. XV. századba tehető.** Ezen áramlat hullámai alig érintették Közép- és Dél-Európát, de már a XII—X. században nagy népmozgalmakat konstatálhatunk; a dórok Hellasban tönkre teszik a mykenaei kultúrát, az italikus törzsek benyomulnak Italiába s ezen népáramlat Magyarország régebbi viszonyait is megváltoztatta. Ezen időtájban vándorolhattak be Keleti Magyarországba az agathyrsok, a kiket Herodotus a szkithák egyik törzsének mond, de az ő korában, valami félezreddel később, már thrák szokások szerint éltek, meghódított thrák alattvalóik közt elvesztették nemzetiségüket. Még mindig kérdés azonban, hogy vaskori leleteink szkitha csoportja az agathyrsokkal vagy a szkithák utolsó áramlatával függ-e össze? A magyarországi bronzkor chronologiája — úgy vélem — Reinecke nagybecsű tanulmányai után sincs még teljesen tisztázva; sok jel arra vall, hogy nálunk a Halstatt-kulturával párhuzamosan még századokon át tartott a bronzkultura s a böszörményi lelet épen erre az időszakra esik, úgy hogy a tulajdonképeni vaskultura csak a Kr. e. utolsó évezred közepe táján, egyfelől a kelták előnyomulásával, másfelől a pontusi szkithák Kr. e. VII. századbeli terjeszkedésével honosodott meg hazánkban. A böszörményi és sárosi sisakok kora tehát a Reinecke által fölvett időnél valami félezredévvel későbbre teendő. A mi pedig eredetüket illeti, valószínűbbnek látszik a keleti, mint a nyugati befolyás. Sem az etruszk, sem a halstatti sisakok közt nincs meg ez a tipus; * Undset id. m. 194. 1. — Dr. Reinecke Pál : Tanulmányok a magyarországi bronzkor chronologiájáról. (Arch. Ért. XIX. 1890. J17—318. 1. — Hampel J. : A bronzkor emlékei. III. k. 116. 1. ** L. erre vonatkozólag A szkithák nemzetisége- Budapest, 1895. ez. tanulmányomat, 6—17. I.
