Budapest Régiségei 7. (1900)
Nagy Géza: Az eskütéri sisak 67-83
7 2 Az alsó szegélyzet szélét finoman rovátkolt keretben apró x-sor foglalja el, közepén fölirat volt, de az ezüstlemezen olyan erős iszapréteg képződött, hogy a föliratot teljesen tönkretette s csak egy pár betűnek a nyomai vehetők ki : egy helyen OR s a szegély vége felé M. Míg az alakok előállítása teljesen a hanyatló provinciális római ipar készítményének bizonyítja a sisakot: az aranyozott ezüstlemez ponczolt díszítésének technikája félreismerhetlen rokonságot mutat a második osztropataki lelettel, meg a herpályi paizsboglárral s átvezet a rómaiak által befolyásolt III—IV. századbeli barbár Ízléshez, a mi még szembetűnőbb módon jelentkezik a rekeszes álékkövek használatában, melyekkel gazdagon van díszítve a sisak. Háromféle kő van a sisakon. A legnagyobbfajta csonka kúp módjára emelkedik ki a tojásdad idomú alapból; áttetsző sötét violaszinű, tetején fehér sávval ellátva; előjön a sisaktető alján mindkét oldalon s a fültakarón, a hol azonban csak a letört darabon maradt meg; kisebb alakban a sisaktető felső részén a bokrétatartó csat mellett van alkalmazva. Van aztán egy középnagyságú hossznégyszögű zöld kő szintén kétféle nagyságban; elhelyezési módjáról, mely a sisak mindegyik felén egyforma, a mellékelt ábra elég tiszta képet nyújt, csak annyit kell még megjegyeznünk, hogy a különben megrongálódott tarajszalag alján is előfordul, de a szalagnak csak egyik végén maradt meg. A legkisebb kő kerek s tejfehér szinű; mint az ábrán látható, alkalmazták a sisakszegélyen s a fültakaró felső részén, ezenkívül a sisaktető alján levő ékkősor végén, a mely azonban az ábrán már nem vehető ki. Az átlátszó rekeszes ékkövek használata a zománcz helyett a kelet-és déloroszországi barbároktól indult ki s mint tudjuk, a népvándorláskori leletek azon csoportjának, mely a germánok által megszállt területen Európaszerte közös tipust tüntet föl, egyik megkülönböztető sajátsága. Germánok voltak e stilus elterjesztői, de Reinach S. szavaival szólva «alakulásában idegen, eddig homályos befolyásnak volt szerepe»,* melyet csakis oly módon vagyunk képesek megmagyarázni, ha számbaveszszük, hogy a római birodalmat az V— VI. században elárasztó germánok tekintélyes tömege már előbb valami másfél vagy két századig Dél-Oroszországban és keleti Magyarországban tanyázott s az első germán hatalom, mely a római világgal szemben nemcsak politikai, hanem kulturális tekintetben is önállóságra tett szert, a legkeletibb germánok, a góthok királysága volt. A burgund és frank királyok elei még jelentéktelen törzsfőnökök voltak akkor, a mikor a IV. század elején megalakult a Nagy Sándoréhoz ha* Arch. Ert. XIV. 1894. 402. I.
