Budapest Régiségei 7. (1900)

Nagy Géza: Az eskütéri sisak 67-83

71 ('-}- 34°) egyik legszokottabb alakja a római érmeknek, de rendesen álló helyzetben van feltüntetve; olyanforma előállításban, mint a sisakon — ha nem is teljesen azonos módon, Nagy Konstantin egyik aranyán található fel (1. az ábrát),* az eltérés abból áll, hogy az érmen földgömb helyett villámokat tart a jobb kezében. A sisakszegély további része megrongálódott; a mi alakos előállítás volt rajta, egyáltalában nem vehető ki. Megvan azonban az utolsó mező a sisak bal oldalán, a hol a Mithra-emlékek föntebb említett edénye, a római provinciális s köztük az aquincumi síremlékeken is gyakran előforduló kráter van ábrázolva. A kráter és az oroszlán némikép sejteti velünk a hiányzó alakokat is; az oroszlán, különösén sisakon, a Mithra-kultuszon kívül egyéb magyarázatot is megengedne ugyan, a kráter azonban szorosabb összefüggésre mutat, akkor pedig nem igen hihető, hogy a többi szokottabb jelvény, de különösen Jupiter Conservator alakja a sisakon és Nagy Konstantin aranyán. Gallienus bronz érmének hátlapja az oroszlánnal. (V. ö. Cohen IV. 405, 4^6.) — Az oroszlán és a kráter a sisakon. maga Mithra elmaradt volna a sisakról. Mithra tisztelete a perzsáktól indult ki s terjedt el Kis-Azsián át a római birodalom legkülönbözőbb részeiben ; de elterjedt a perzsáktól északra tanyázó nomádok közt is; ezek közé ä perzsa kultúra körébe eső nomádok közé tartoztak a szarmaták, kik időszámításunk első századaiban a kelet- és déloroszországi pusztaságon tanyáztak, legnyugotibb águk, a jazygok pedig a magyar Alföldön, Dacia és Pannónia közt, a római gyarmatosok közé ékelődtek; ha tehát a sisak valamelyik Aquincum vidékével határos IV* századbeli barbár fejedelem számára készült, a szomszédságnál fogva első sorban is a jazygokra kell gondolnunk, a jazygoknál pedig a perzsa népies vallás jelvényei ép úgy nem lephetnek meg, mint a perzsákkal való kapcsolat más egyéb nyomai, a melyek közé tartoznak pl. az irán eredetű jazyg személynevek.** '- •>, <'••' * V. ö. Cohen (régi kiad.) VI. 104. 75. ** Budapest Régiségei. V, k. 91, 1,