Budapest Régiségei 7. (1900)
Kuzsinszky Bálint: Ujabb kőemlékek az Aquincumi Muzeumban 3-66
2 7 egyik domborképéből azt következteti, hogy csak Traianus alatt tértek át a légiók provinciális ujonczozására. Castricius s Valerius Marcellus sírköveire nézve feltétlenül áll, hogy legfölebb annyiban származhatnak ezen reform utáni időből, mert Castricius 14, Valerius pedig 18 évi szolgálat után haltak meg. Másrészt annyi bizonyos azonban, hogy a mint Castricius álló alakja teljes fegyverzetben megjelenik előttünk, úgy csak az I. századból való rajnavidéki sírköveken ábrázolták a katonákat. A 20. sz. sírkő mellképéhez hasonló ábrázolást sem találunk a későbbi kor emlékein, úgy hogy azt is — a mi mellett különben a leihely azonossága is szól — Castricius sírkövével egykorúnak kell tartanunk. Hivatkozhatnám továbbá a feliratok betűinek jellegére is, de mindennél döntőbb szövegezésük. Egészen olyan az, mint azon feliratoké, melyek a légió VIII Augusta katonáitól Poetovióban s a légió XV Apollinaris katonáitól l Carnuntumban származnak ; már pedig ezen két légióról tudjuk, hogy Traianus után nem tartózkodtak Pannoniában. A mi feliratainkat jellemzi, a következő : a) A D(ís) M(anibus) hiánya. Csak Augustus óta fordul elő ezen formula a sírköveken, de a milyen rendes lett a II. század óta, oly ritkán találkozunk vele még az I. századból való sírfeliratokban. 2 b) Az elhunyt neve mindig nominativusban áll s ehhez képest az állítmány h(ic) s(itus) e(st). c) Míg később többnyire csak a tulajdonnévvel találkozunk, régebben nem hiányozhatott a nomen után közvetlenül az atya megjelölése, mely a prsenomen kezdőbetűjéből s a f(ilius) rövidített alakjából állott. De határozottan a régibb időkre vall az, a mi Castricius és Valerius feliratainál az eset, hogy a f(ilius) ki van hagyva. V. ö. CIL III 4484. 11213 stb. Ezen görög szokás különben még a peregrini, így nálunk a kelták sírkövein fordul elő. 5 d) Nem maradhatott el végül a tribus azon város nevével együtt, melynek az elhunyt polgára volt. e) Míg a tribus a censuslajstromból vétetett át, a centurio megnevezése, kinek századában az elhunyt szolgált, azon lajstromokból származik, melyeket a katonákról a cohorsok és centuriák szerint vezettek. Sírfelirataink e tekintetben pontosan megfeleltek a katonalisták adatainak. De már a II. és III. század feliratain csak elvétve szerepel a centuria. 4 A II. segédlegió feliratai közül 1 V. ö. Der römische Limes in Österreich. I S. 141. 2 V. ö. Hübner, Röm. Epigraphik S. Ç29. 3 Hübner, u. o. S. 518. 4 Domaszewski, Die Fahnen. S. 21, 4*
