Budapest Régiségei 6. (1899)

Gohl Ödön: Budapest emlékérmei : 1. rész, Buda 1686-iki visszavételének emlékérmei 37-108

45 túlhajtott szójátékok Buda német nevének «Ofen»-nek Ofen = kemencze értelemben vett használatával. Solang die Sonn der Welt hei^t ein, soll dieser Ofen christlich seyn. Vagy : Warm vergossnes Türekenblut, kühlet dieses Ofens Glut és latin nyelven: Hos

fornax ardet in usus és Thrax suda, fornax sit Buda. Hasonlók a Lipót nevével űzött szójátékok szintén e korbeli érmeken: Sole duplo — doleo plus •—• Leopoldus. Értelmetlenségig viszik a szójátékot Buda német neve : Ofen és a latin ovum (tojás) szó közt, a mit aztán ráadásul Aba Sámuel (Aba = Ovo) királyra, mint Buda állítólagos alapítójára is vonatkoztatnak. (Schönwisner: 402. 1. 17. sz.) Lásd a 63.—64. sz. érmeket: «Open a rege Ovo dictum)) stb. (Körmei közt tojást tartó sas képével.) A szójátékokat illetőleg 1. a 32—35., 58., 63., 64., 66—68., 71—74.592. és 120. sz, érmeket. Épületesebbek az idézetek, melyekkel szintén találkozunk az érmek feliratai közt; ezek nagyobbára a szentirásból vétettek és a 4,, 6., 22 — 26., 57., 108., 114—116. sz. érmeken találhatók. Az uralkodó iránti hódolat versekben, dicsőítő nevekben stb. gyakran nyilvánul sorozatunk éremfelirataiban, így pl. «Leopold der Erden Sonn, den Mondenkayser stürzt vom Thron». Sikerült az I. József koronázási emlékérmének az egyházi nyelvből vett felirata I. Lipót és fia I. József arczképei fölött : «Gloria Patri et filio», a mit az egyházi nyelv Istenre vonatkoztat. Az ostromban résztvett vezéreknek is bőven kijut a magasztalásból. Buda visszavételének politikai felfogására nézve kiválóan érdekesek reánk magyarokra nézve azok a feliratok, melyek egyrészt az osztrákoknak foglalják le a hadi dicsőséget, másrészt nyíltan bevallják, hogy Budát azért foglalták vissza a töröktől, hogy azontúl Bécs szolgálója legyen. Ilyen tartalmú feliratok a 36., 37., 44., 158. és 59. sz. érmeken fordulnak elő. Legnyíltabban fejeződik ki ez a gondolat az utóbbi két érmen: «Quam trux heu! cseco fraus turcica ceperat astu 1541. d, 2. sept, expugnata sacras famulatur Buda Viennae». Buda visszavételét az egész kereszténység diadala gyanánt tüntetik föl a 4., 13 —19., 48., Ç2., 93. és 94. sz. érmek feliratai. Történeti szempontból nemcsak nem mindig hitelesek, de olykor egymásnak is ellentmondanak érmeink feliratai : így a 2. és 3. sz. érmen azt olvassuk, hogy Budát elvesztésének 14

ç. évforduló napján vették vissza a császáriak, holott a 43. és 60. sz. érem felirata szerint 1^29 aug. 20-án, a 70. sz. érem tanúsága szerint pedig 1^12 szept. 2-án jutott a vár török kézre. A dátumokat gyakran kétféle, ú. m. az óhitű, (Julianus) és Gergely-féle naptár szerint jelzik : 2

2

^

sz

a

e

u

P

g;- Ilyen jelzés az 5., 13 — 19., 27., 34., 42., 51., 58., 66., 72. és 75. sz. érmeken található. A 20. sz. érmen a ST. N. (stili növi) kifejezés az újabb keletű Gergely-féle naptárra vonatkozik. Egyéb történeti vonatkozásokat talát