Budapest Régiségei 5. (1897)

Nagy Géza: Budapest a népvándorlás korában : mondai történet, az Etzelburg, Sicambria és Buda nevek keletkezésének magyarázata : régészeti nyomok, az ó-budai és lóversenytéri népvándorláskori leletek : a népvándorláskori leletek ethnikai csoportosítása 53-94

90 alak járta. Ez az r-es átalakulás más régi szkitha szónál is tapasztalható; fenmaradt a szkitha nyelvből a «fejedelmet» jelentő ko\ol, k(d)s\aj szó, ez a szláv és lett-litván nyelvekbe már r-es alakban ment át : kral, karalas s ugyanennek felel meg a magyar király szó. Dél-Oroszország egyik jellemző növénye a vadkender, melyet a görögök nyilván szkitha szóval kannabis^-nak neveztek ; a szarmata szóalak, tekintve a thammasz-temer szók közt mutatkozó hangváltozást, valamint Temer-inda (tenger-anya) névben levő s a török ana (anna) szónak megfelelő inda-alakot, körülbelül kendebir vagy kendevir volt s ebből lett aztán a magyarban a kender, a későbbi törökségnél a kendir szó. Mindent számbavéve, az egykori szkitha nyelv mai képviselőjének a keletszibériai jakut s a szarmata nyelvének a középvolgamelléki csuvas nyelvet tekinthetjük; mindegyik meglehetős különálló helyet foglal el a törökségben s egyes hangsajátságaiknak közös volta (p. a szókezdő s% a török / helyett) arra vall, hogy a törökségen belül valaha egymással közelebbi rokonságban levő törzset képeztek.

1 A szarmata nép már Dél-Oroszországba való benyomulása előtt különböző idegen elemeket vett föl magába. Herodotus korában a Dontól és Azovitengertől keletfelé az Araiig tanyáztak, délfelé az iránokkai érintkezve, kiknek politikai és kulturális befolyását a perzsa hatalom virágkorában semmi esetre sem kerülték ki. Valószínű, hogy az előkelőbb nemzetségek is irán eredetűek voltak közöttük. Midőn pedig a Kr. e. II. század közepe táján Belső-Ázsiából megindult a jüecsi-uszun népáramlat s a nyugot felé tanyázó törzseket kiszorította előbbi lakhelyükről, a Tobol- és Irtis-forrás vidékétől a Jaxartesig és Aral-tóig lenyúlt masszagetak nagy tömege benyomult a szarmata népségbe, a melybe aztán a masszagetákkal magyar-ugorfajta elemek kerültek.

2 Szarmata név alatt tehát háromféle elem került Dél-Oroszországba, ott a szkithákat is magukba véve, ú. m. török, ugor-magyar és irán, melyek egymással sokfélekép keveredtek, egy egységes néppé azonban soha nem olvadtak össze, külön nemzeti 1 Félreértések kikerülése végett megjegyzem, hogy a jakutokat vagy szakhákat, kik a Jeniszei mellől délnyugot felől nyomultak mai hazájukba, a Lena mellékére, azon visszamaradt királyi szkithák vagy szkolotok ivadékainak tartom, kik Herodotus szerint (IV. 22.) a pontusiaktól elszakadva, a thysszagetáktól és jyrkáktól északfelé, valahol a kirgiz-pusztaság északkeleti részében tanyáztak. Itt lehetett a szkolotok régi hazája, mielőtt az isszedonok és masszagetak delnyugotra szorították őket ; az úgynevezett szkitha tárgyak is, melyeknek nyugoti határa Magyarország, keletfelé a Baikal-tóig követhetők. 2 Ezért mondja Ammianus Marcellinus (XXIII. 5, ló.): Massagetas quos Alános nunc appellamus. Az örmény Faustus Byzantinus (élt jço—450 körül) a Kaukázustól északra lakó nomádokat maszkáitoknak nevezi, belefoglalva az alánokat is, királyukról azt mondja, hogy az Arszakida-házból származott ; a maszkhitok nemzetiségére nézve nagyon fontos azon adata, hogy a Kaspi-tenger északnyugoti part-? vidékén elterülő pusztaságot Vatná-nak (magy. vadon) hívták. (Der Faustus von Byzanz : Geschichte Armeniens. Aus dem Armenischen übersetzt von Dr. M» Lauer. Köln, 1879. III. könyv, 6. fej. 10., il. 1.)