Budapest Régiségei 5. (1897)

Nagy Géza: Budapest a népvándorlás korában : mondai történet, az Etzelburg, Sicambria és Buda nevek keletkezésének magyarázata : régészeti nyomok, az ó-budai és lóversenytéri népvándorláskori leletek : a népvándorláskori leletek ethnikai csoportosítása 53-94

91 egyéniségük a sokszoros keveredés mellett sem veszett el, hanem a keveredés különböző fokához mérten egyfelől a csuvas (a középkori hunn-bolgár) népben, másfelől a magyarságban, aztán meg a kaukázusi osszétekben (a középkori alánokban) maradt fenn a különböző eredetnek egyik vagy másik csoportnál erősebben kidomborodó jellege. Ilyenformán érthető lesz, hogy bár a szarmaták zöme török nyelvű nép volt, nyugoti águknál, a magyarországi jazigoknál a fenmaradt személynevek (Banadaszp, Zizaisz, Zantik, Masztór stb.) irán eredetűek, némely törzsnévben pedig, mmök : limigant, arkaragant, pikens^, amikens^, a magyar-ugor had, kant szónak megfelelő végzetet találunk s ezzel összhangzásban egy rómaikori barbár sírleletben a torontálmegyei rabéi Anka-s^igeten, tehát épen azon a vidéken, hol a IV. század dereka táján a Tisza kiöntései által védett mocsarak közt a limigant-szarmaták laktak, olyan korongidomú, közeRábé. - Bezdéd. Pörös. Szeged-Öthalom XIX. A rabéi és ősmagyar pitykék. pükön kissé bemélyített s aranynyal futtatott pitykék vagy gombok fordulnak elő, minők honfoglaláskori leleteinkből ismeretesek.* A mi jazignak mondható lelet eddigelé ismeretes (rabéi Anka-sziget, fehértói, szeged-röszkei, tömörkényi, vizesdai, kecskeméti, nagy-kőrösi Földvár), azokban nem találjuk meg azon előzetes formákat, melyekből népvándorláskori szíjvégeink, övkapcsaink stb. kifejlődhettek, pedig ezek a bennük, mint a vizesdai leletben s a nagy-kőrösi Földvár melletti sírokban (Vespasianus és Philippus Arabs) előfordult érmek tanúsága szerint a III. századba nyúltak. Igaz, hogy általában véve szegényes e sírok melléklete, de két nagyon jellemző ékszerük, a kékes-fehér hosszúkás kalcedon-gyöngyök s a fibulák (valamennyi római eredetű) a szarmatáknak tulajdonított népvándorláskori leleteinkből elmaradtak, illetőleg a római fibulák még helylyel-közzel előfordulnak, de nem nyernek folytatást, mint a germán fibulánál tapasztalhatni. Ebből két eredményt vonhatunk le : i. a népvándorláskori szarmaták zöme nem magyarországi jazigokból, hanem déloroszországi szarmatákból, roxolánokból és alánokból állt; 2. ezek a griffes, küzdő állatokkal és lombozatos ékítés* Arch. Ért. 1891. XI. 210. 12*