Budapest Régiségei 5. (1897)

Nagy Géza: Budapest a népvándorlás korában : mondai történet, az Etzelburg, Sicambria és Buda nevek keletkezésének magyarázata : régészeti nyomok, az ó-budai és lóversenytéri népvándorláskori leletek : a népvándorláskori leletek ethnikai csoportosítása 53-94

9

2 Sel, indákkal ellátott s áttört övdíszítményeket magukkal hozták. Erre vallanak a déloroszországi kurgán leletek a szkitha-szarmata korból, melyeknek a pontusi városok görög iparosai által készített arany tárgyain már megtaláljuk a népvándorláskori övtagok legkedveltebb díszítési motívumait, a griffeket, küzdő állatokat, az S X alakú és hosszában futó növényindákat. A pontusi görög iparművészet hanyatlását a pantikapaioni érmeken a Kr. u. III. század elején tapasztalhatni; az elbarbárosodás a III. század vége felé s a IV. század elején következett be, VIII. Reskuporis bosporusi király (514—335) érmei már a teljes eldurvulás bélyegét viselik magukon.

1 Ha nem is épen ezen időtájból való, de valami sokkal korábbi sem lehet az az alexandropoli kurgánban lelt s Tolsztoj és KondakofF után Hampel J. által közölt szkitha csörgetyű, melynek négyszögű keretbe foglalt, áttört művű griffje már közel áll a mi leleteink griffjeihez.

2 Griffeket találunk ezenkívül a nagy-blizniczai koronán, a tamari szarkofágon, a keresi tumulusban lelt vésett kövön, egy kulobai karpereczen stb.

3 A lóversenytéri indás szíjvég díszítési motivumának pontusmelléki előzményéül megemlíthetjük a nagy-blizniczai nyakláncz, tamani szarkofág és akburani aranysüveg hasonló jellegű díszítményeit.

4 Feltűnő, hogy a jazigoknál nem találjuk meg ezen motívumokat, bár azok Dél-Oroszországban már a jazigok bevándorlása előtt előfordulnak a szkithaemlékeken. Úgy látszik, mielőtt régi hazájukból kiszorultak, a szarmaták keleti ágát képezték, sokkal messzebb estek a Pontus vidékétől, semhogy az ottani műipar valamelyes befolyást gyakorolt volna rájuk. Arrianus (I. 2. 3.) említi, hogy Nagy Sándor hadat viselt ellenük, a miből az látszik, hogy abban az időben az Arai körül Baktria felé kellett lakniok s így hihetőleg azonosak a játokkal Clárot, Jatii), a mely esetben nagyon is kínálkozik az a föltevés, hogy a jazig ÇlaÇvyeç, Jazyges) névalak magyarfajta elemek útján került a görögökhöz és rómaiakhoz, mert a t-s% (jat-jász) hangváltozás a magyar nyelvet jellemzi s maga a /a^'A-alak pedig a többesszámú jászok névnek felelne meg. A jazigok zöme szkitha területre nyomva a szarmaták nyugoti ágát, melyet csúdosjellegű névvel roxolánoknak, volgamellékieknek neveztek, a Maeotistól északra telepedett meg, egyik csapatuk pedig Magyarország területére hatolt. Ilyenformán gondolom megmagyarázhatónak, miért maradtak ki a jazigok a kelet-európai szkitha-szarmata ízlésnek bármily barbár módon jelentkező köréből. 1 Reinach S., Antiquités du Bosphore Cimmérien. LXXXVII. tábla. 2 Rus^kija drevnos\ti. II. 94. Arch. Ért. 189j. XIII. 405. 3 Antiquités de la Russie Méridionale. Par N. Kondakof, le comte I. Tolstoi et S. Reinach. Paris, 1891. 40—41., Çj., 6ç. \. Reinach S., Ant. du Bosph. Cimm. XIII. tábla, 2. 4 Ant. de la Russie Mérid, etc. 40., 49., 5?. 1.