Budapest Régiségei 5. (1897)

Nagy Géza: Budapest a népvándorlás korában : mondai történet, az Etzelburg, Sicambria és Buda nevek keletkezésének magyarázata : régészeti nyomok, az ó-budai és lóversenytéri népvándorláskori leletek : a népvándorláskori leletek ethnikai csoportosítása 53-94

93 Népvándorláskori leleteink szkitha-szarmata jellegű csoportja tehát, melynek keletkezését Dél-Oroszországban kell keresnünk, nem lehet korábbi annál az időnél, midőn Dacia bukásával (2^9) a kelet-európai barbárok előnyomulását mi sem akadályozta meg. A góthokkal, a kik a Dnyeper és Don között tanyázó szkithával vegyült szarmata népséget meghódították, ez is behatolt Magyarország területére s a pusztasághoz levén szokva, itt is az Alföldet kereste föl s elvegyült törzsrokonai, a jazigok közt. A mit tehát az érmek nyomán következtettünk, más úton körülbelül ugyanarra az eredményre jutottunk. A III. század második fele, a IV. század eleje az az időpont, a mikor — talán a hódító germánok neve alá foglalva — roxolánok és más déloroszországi szarmaták meghonosították nálunk azt az elbarbárosodásnak indult ízlést, mely a fekete-tengermelléki mixhellen műiparnak a hagyománya. Összehasonlítva a lóversenytéri leletet a többi hasonló jellegű lelettel : egy jelenség hívja föl figyelmünket, a mit eddig még nem említettünk. A lóversenytéri leletben nincsenek meg azok a griffes, küzdő állatos szíjvégek, csatok, kapcsok stb., melyekről föntebb szóltunk. Ha ezt csakis itt, a különben is csonka és egy pár sír mellékleteiből álló leletben tapasztalnánk, nem tulajdonítanánk neki fontosságot. De egész sorozata van a nagyobb temetőknek s mindegyik régióból, hol csupán a lombozatos és indás díszítési motivum fordul elő. Ilyenek az Alföldön: Hódmező-Vásárhely, Horgos, Szeged-Öthalom, Szeged-pályaudvar, Mezőtúr; a Dunán túl a délkeleti régióban: PüspökSzent-Erzsébet, Czikó, Kömlőd, Regöly, Gerjen ; a Fertővidékén : Csorna, Sobor; s még tovább Stiriában: Krungli és Hohenberg.

1 Arra, hogy esetleg korbeli különbséget állapítsunk meg a griffes és griffnélküli leletek közt, maguk a leletek alig szolgáltatnak valami támaszpontot. Mégis úgy tetszik, mintha a griffes leleteknél a növénydíszítményekben több volna a természetesség, dúsabbak, változatosabbak s nem oly merevek, mint amazoknál; olyan virágleveles és lombozatos szíjvégek, minők Szeged-Sövényházán (LXXIII. 1.), Ordason (LXXVIII. 3.), Keszthelyen (XC. CXII. 1—2.), Nemesvölgyön (CXLI. 1—2.), Mártélyon (CXLIX. 7.)

2 fordulnak elő, a leletek másik csoportjában nem találhatók. Ezenkívül az utóbbiaknál a merev növénydíszítményben itt-ott még észrevehető, hogy eldurvult griffből vagy küzdő állatokból alakult.

3 Talán nem csalódunk tehát, ha abban a véleményben vagyunk, hogy a griffes tár1 A krungli és hohenbergi leleteket 1. Arch. Ért. 1894. ?6o., 1895. 249. 2 A zárjelben levő számok Hampel J., A régibb középkor emlékei Magyarhonban. Budapest, 1894. czímű művének tábláit jelentik. ' Ilyenek a csúnyi leletben egy csat (Arch. Ért. 1894. XIV. 508. 1. íj. ábra), Hampelnél LXIV. t. 1. és 6. sz. szíjvégek.