Budapest Régiségei 5. (1897)

Nagy Géza: Budapest a népvándorlás korában : mondai történet, az Etzelburg, Sicambria és Buda nevek keletkezésének magyarázata : régészeti nyomok, az ó-budai és lóversenytéri népvándorláskori leletek : a népvándorláskori leletek ethnikai csoportosítása 53-94

86 (3 5

1—"J 54)5 Julianus Apostata (360— 363), I. Valentinianus (364—375), Valens (36Ö—378), Gratianus (375 — 383) és II. Valentinianus (375 — 392) császárok érmeit találták. Ezekhez járulnak közönségesebb fajta római edények Márlélyon és Závodon, kései római fibulák Mezőtúron, Hód-M.-Vásárhely

en, Csikón, Komlódon, Regölyön, Závodon és Keszthelyen, mely utóbbi leletben a fibulákon kívül római pecsétgyűrűk és vaskulcsok is előfordulnak. Az a körülmény, hogy e leletek érmeinek sorozata párhuzamos a IV. századbeli érmek pannóniai forgalmával, a mi Salamon F. összeállítása szerint Valensszel szakad meg, a midőn t. i. 377-ben Pannónia kormányzója Frigeridus Thraciába vezette a római csapatokat,

1 sokfélekép magyarázható. Lipp V. a keszthelyi temető koráról az érmek után azt állítja, hogy Gratianus és II. Valentinianus közös uralkodásánál (375— 383) nem lehet korábbi, mert ezek a legkésőbbi érmek.

2 Ilyenformán a többi temető kezdetét is körülbelül ezen időbe kell tennünk, mert a regölyi és czikói leletekben meg a harmadik társcsászár, Valens (f 378) érmei a legkésőbbiek. Ez esetben a leletek kora nagyon egybevágna a hunn áramlattal, ha t. i. csupán a kezdetét veszszük számításba. De akkor épen ezen szempontból nem magyarázható meg, hogy a Theodosiusok, Arkadius, Hononus, III. Valentinianus érmei teljesen hiányoznak, holott a hunnok közt ezek is el voltak terjedve s ép úgy felhasználhatták volna ékszernek, mint amazokat. Előttem úgy tünik föl a dologi hogy azoknak az érmeknek akkor kellett a barbárokhoz jutniok, a mikor még forgalomban voltak, tehát nagyjában az Aurelianus és Valens közti század tartama alatt, mert épen azon császároknak az érmei a leggyakoribbak, a kiknek a Pannónia szomszédságában lakó barbárokkal volt valami dolguk, így Aurelianus és Carus a Pannoniát fenyegető szarmatákat és kvádokat csillapította le, Liciniust góthok és szarmaták segítették Nagy Konstantin ellen, Nagy Konstantin uralmának vége felé a császár engedelméből a gepidáktól szorongatott vandálok s velük együtt a limigantszarmaták által elkergetett jazigok telepedtek meg Pannoniában, Julianus Caesarnak 354-ben, II. Constantiusnak 358—359-ben, I. Valentinianusnak 369-ben és 375-ben ismét a kvádokkal és szarmatákkal volt baja, Gratianusról pedig tudjuk, hogy alánokból állított testőrcsapatot. Van tehát valami összefüggés a Pannónia körüli barbárokkal érintkező.császárok, meg a barbár sírokban található érmek közt s épen ezen oknál fogva jelentőséget tulajdonítok annak a körülménynek, hogy az érmek a III. század második felétől kezdenek összefüggőbb sorozatban feltűnni, a mit arra magyarázok, hogy az a barbár elem, \ Salamon F., Budapest története.. 1885., II, k. 4. 1. . 2 Lipp V., A keszthelyi sirme^ők. Budapest, 1884. $0. 1,