Budapest Régiségei 5. (1897)

Gömöri Havas Sándor: A Nagyboldogasszonyról nevezett budavári főegyház 13-42

39 egy ezüst dénárja és I. Lajosnak igen szép veretű aranya. Mindkettő a nemzeti múzeumnak adatott át. A többi három velenczei ezüst pénz : Petrus Zianus velenczei dogé ezüst pénze (matapanja), a XIII. század első feléből; frisachi ezüst dénár, ugyanezen időből, és Rainerus Jenő matapanja, a XVI. század második feléből. Ezekből nem lehet a templomnak IV. Béla előtti korára, hanem arra következtetni, hogy itt olaszok dolgoztak, mert ezen érmek együtt, a templomnak déli falában látszólag szándékosan beleillesztve találtattak, a déli hosszfal pedig minden kétséget kizárólag IV. Béla korában épült és a mai napig érintetlenül maradt ; a leletek csak azt bizonyítják, hogy a templom építői olaszok voltak. A vallásos érzület a népeket minden időben arra késztette, hogy fogadalmi áldozatokkal kedveskedjenek a maguk istenségének. A szegény ember nem állíthatott «ex vo

to» oltárt vagy kőből faragott emléket: otthon tehát saját tűzhelyén a házi istenek tiszteletére mécset gyújtott, kint pedig a vízforrásba vagy az erdő enyhében folydogáló csermelybe pénzeket dobott, hogy ajándékával megkérlelje a «genius loci»-t, a hely nemtőjét. Ugyané szándékkal teszik a keresztény hívek filléreiket a perzselybe, mely az ájtatosságnak szánt helyen áll ; adományát ő nem embernek, hanem az Istennek tiszteletére szánta. így tettek a templomot építő olasz kőművesek és az ilyen fogadalmi pénzek befalazása, szokásban van most is sokaknál. Vannak ezenkívül a templomnak újabban szerzett műemlékei is. Látva a templom szegénységét e részben, iparkodtunk és iparkodunk néhány a templom korához illő és annak díszét emelendő tárgyat szerezni. Szalay Imre minist, tanácsos egy köztiszteletben álló főpap jóvoltából XV. századbeli szekrényes kis oltárt, mely a Szt. Háromságot ábrázolja, továbbá fából faragott gyertyatartókat és körjáratkor használni szokott díszes zászlórudat szerzett. E sorok írójának pedig tudomása lévén, egy Mátyás király korában és alapos föltevés szerint itt festett szekrényes oltárképről, mely egy fölvidéki kis fiók-egyházban : a beszterczebányai püspökséghez tartozó Zólyom megyei Cserény faluban bizonyos enyészetnek volt kitéve, megnyerte Bende Imre beszterczebányai akkori püspök és a vallás és közoktatási minister úrnak hálásan fogadott beleegyezését arra nézve, hogy a régi szekrényoltár helyreállíttassék a budavári főegyház számára, helyébe pedig a cserényi egyház egy jeles művész által festendő Máriaképet kapjon. A csere, mindkét fél teljes megelégedésére, már végbe is ment és a Mátyás korabeli becses műemlék restauráltatván, a főtemplom egyik dísze leend. Az oltárszekrény fő alakja Szt. Márton püspök, a kinek tiszteletére a XV. században épített templom fölszenteltetett; a fából csinosan faragott szobor, mellette állanak jobbról és balról Szt. Miklós püspök és Evangélista Szt. János hasonló nagyságú szobrai. A szekrényre záródó szárnyajtók belső és