Budapest Régiségei 5. (1897)

Gömöri Havas Sándor: A Nagyboldogasszonyról nevezett budavári főegyház 13-42

]0 fájdalom, nyoma veszett. Sírköve bizonyosan nem volt, külömben azt a nevé­hez fűzött kegyelet okvetetlenül megőrizte volna. # Másik nagy jelentőségű két halott III. Béla és neje, antiochiai Anna, kik­nek sírjait 1848-ban Henszlmann, a székesfehérvári ásatások alkalmával meglel­vén, tartalmukat a nemzeti múzeumba szállította. És ott hevertek egy bádog kopor­sóban éveken át, mígnem Szcitovszky bíbornok primás szorgalmazására gróf Pálfty Mór, volt helytartó, azokat a főegyház kryptájába 1862. évi július lo-én egyházilag elhelyeztette. Az építkezés alkalmával a koporsót ki kellett venni. Ministeri rendelet folytán a csontvázakat tartalmazó koporsó jegyzőkönyvileg Dr. Török Aurélnek, az anthropologiai intézet igazgatójának adatott át tanul­mányozás és összeállítás végett. Azalatt elkészült az altemplomban egy díszes sarcophag, melyben jeles királyunk és nejének földi maradványai örök időkig lesznek a nemzeti kegyelet tárgyai. E helyen két dologról kell megemlékeznünk. Először is az, mit fent mon­dottam, hogy mielőtt a vár területe az építkezésre alkalmassá tétetett volna, el kellett az azt borította sziklatömegeket egyengetni, a csúcsokat és gerinczeket eltávolítani, a hasadékokat és üregeket betölteni stb., be lett bizonyítva a tem­plomnál észlelt alapozásnál. A chorus alatti részen a sziklák kiálló csúcsai levá­gattak, a levágott és kifejtett kődarabok az alapozásnál használtattak föl. Ellen­ben a derékhajó keleti része, a szentély alatti kryptaszerű üregek beboltoztattak. Ugyanezen állapot észlelhető a várbeli házak legtöbbjeinél. A föld színe fölött magasan kiálló kősziklákat láthatni most is a bécsi kapunál, ezekre épült az ott álló kisebb katonai laktanya. A templom kryptájából sok szép márványkemény­ségű, és a törésnél majdnem hófehér mészkő lőn kifejtve, melyből sok darab kifaragva jutott a templom falába. Ennek az a különös sajátsága van, hogy fara­gás közben ökölnyi vagy még nagyobb üregek jelentkeznek, melyek tömve vannak egészen tiszta sárga agyaggal. Törtem rajta a fejemet, vájjon miképen jutott a kőbe ezen agyag? Talán az egész szikla előbb agyag volt, és a mi ebből bent maradt, az kikerülte a változást? vagy talán a mészkő a víz hozzájárultával fölolvadt, és ekkor hullott és záródott bele az agyag? Am feleljenek erre a geológusok, én nem értek hozzá. Az a körülmény, hogy a várbeli kősziklákból kifejtett kőanyag építkezésre használtatott föl, azt a véleményt keltette némely íróknál, hogy a várhegy való­ságos kőbánya volt, és hogy az Ó-Budán talált nagymennyiségű római műemlék az itteni kőbányákban fejtett kövekből való.* Ezen állításnak nincs más alapja, mint hogy az egyengetésnek útjában állott kősziklákat eltávolították, és a kifej­* Schann Ferencz : Vollst. Besch. der Hauptstadt Ofen. Utána az újabb írók.

Next

/
Thumbnails
Contents