Budapest Régiségei 5. (1897)

Gömöri Havas Sándor: A Nagyboldogasszonyról nevezett budavári főegyház 13-42

V tett darabokat fölhasználták. A várban soha, semminemű kőbánya nem volt; a rómaiak a várhegyet érintetlenül hagyták, építkezési czéljaikra találtak elég anyagot az Aquincumra nyúló hegységben, melyhez hasonlót, különösen a Mátyás-hegy környékén, a régi Eczelburg táján, az építési vállalkozók most is fejtenek. Az Amphitheatrumban továbbá és a napfényre került más nagyobb épületekben föltaláljuk a mai hárshegyi, quarczkavicscsal vegyített vörös homokkőzetet, de ismerték a rómaiak már a mai sóskúti és kőbányai fehér kőporos követ is, mint különösen alkalmast a faragásra, miről a műemlékek fenmaradt töredékei tanúskodnak. Miután Aquincum elpusztult, az utána keletkezett Ó-Buda, Eczelburg, környékén támadt Új- vagy Nagy-Buda Aquincum nagyszerű romjaiból építkezett A Béla-torony szabadon álló pillére. A Mátyás-torony belső északkeleti sarkából. századokon át. Ez volt a főváros jobbparti részének kimeríthetetlen kőbányája. Ez szolgáltatta az anyagot a szentegyházak, klastromok és más középületek, sőt a magánházak számára is. Ó-Budán alig bontanak el egy régi házat, melynél Az egyik pillérnyaláb feje a főhajóban.