Budapest Régiségei 5. (1897)

Gömöri Havas Sándor: A Nagyboldogasszonyról nevezett budavári főegyház 13-42

2 1 sekké fajúit. Ezeket szükségesnek tartottam megjegyezni, különösen ama viszony megítélhetése kedvéért, mely a várbeli lakosság és az O-Budán székelő királyok között fennállott. Az előadottak alapján teljes bizonyossággal mondhatjuk, hogy a pesti új hegyen a vár építése 125 5-ben fejeztetett be, a tatár dúlás után tehát 1 i-ikévre, a Boldogasszonyról nevezett plebania-templom pedig 1 269. évben készült el, vagyis az 1244-től számított 25-ik évben. És ezzel úgy a vár, mint a főegyház korára nézve tisztában volnánk, — ámde az utóbbinak történetével foglalkozott írók műveiben, épen ezen korra vonatkozó fejtegetések folyamán több oly állítás foglaltatik, mely a történelmi valóság érdekében helyreigazításra szorul. Mihelyt egyszer úgy a régiebb, mint a korábbi írók szem elől tévesztették, hogy Árpádtól kezdve egész Zsigmond uralkodása végéig nem a mai Buda, hanem Ó-Buda, illetőleg Eczelburg volt az ország központja, és a fejedelmek székhelye, a történelmi események színhelyére nézve a tévedések elkerülhetetlenek valának, ezek pedig zavarólag hatnak nemcsak a helyi, hanem az általános történelemre nézve is. Hibáztatnunk keil, hogy Aquincumnál a Sicambria elnevezést használják, pedig SchÖnwisner már egy századdal előbb alaposan bebizonyította, hogy az erről szóló tudósítás koholmány, mely a mesélni szerető Bonfin agyában termett. A magyar régészet ősapja kimutatta, hogy sem Sicambria nevű város Pannoniában, sem pedig az e nevű, németekből alakított, sicambriai legio a római hadseregben soha nem létezett. Azt a gondolatot, hogy Attila városa alatt a mai Budavárát kell érteni, és hogy tulajdonkép Budavár volt Árpád táborozási helye, Dr. Nemes Antal is egészen újnak, és kissé (?) merésznek mondja. E föltevésnek nincs semmi alapja. Anonymus határozottan, és ismételve említi, hogy Árpád főhadiszállása Eczelburgban volt, és hogy innét intézte a hadjáratot a dunántúli részek elfoglalására. Egy írónak sem jutott eszébe Attila városa, Eczelburg alatt a mai Budát érteni. Ugyancsak Attila városában, tehát Eczelburgban, fogadta III. Béla Barbarossa Frigyes német császárt nagyszámú fényes kiséretével és vadászott vele négy napon át az óbudai erdőkben, mielőtt az a szerencsétlen kimenetelű palaestinai hadjáratára útját tovább folytatta volna. Ez is arra vall, hogy Eczelburg volt a legkiválóbb hely, mely a király rendelkezésére állott, azt találta legméltóbbnak arra, hogy illően fogadhassa korának legnagyobb fejedelmét és előkelő bajtársait. Nem marasztotta őt sem Esztergomban, a német chronista szerint akkor Magyarország fővárosában, hová ezer lovas élén a császárnak elibe ment, sem Székes-Fehérvárra nem vitte, mely annak útjába esett.