Budapest Régiségei 5. (1897)

Gömöri Havas Sándor: A Nagyboldogasszonyról nevezett budavári főegyház 13-42

2* A IV. László korában, 1279-ben, Firmiani bíbornok és pápai követ által egybehívott nemzeti zsinat, melyet a király, a reá nézve sérelmes határozatai miatt szétűzött, Ó-Budán, nem pedig a várban gyűlt össze. Firmiani bíbornok, kinek innét Pozsonyba kellett menekülnie, a hévvizi apátságnál volt szállva. (Knauz: Monum. Eccl. Strigon. I. kötet.) III. András állandóan Eczelburgban lakott, itt tartott országgyűlést és itt is halt meg. Ezt kétségtelenné teszi az özvegy Ágnesnek a Fehér-Codexben foglalt levele, melyben az óbudai «királyi várat» a király elhalálozása következtében a megnevezett országnagyok gondozására bízza. Dr. Némethy Lajos bizonyítja, hogy a M. T. A. történelmi bizottsága részérői a mostani várőrségi templom falára helyezett emléktábla fölirata, mely III. András sírjául ezen templomot jelöli meg, nem felel meg a valóságnak. Bizonyos csak az, hogy az utolsó Árpádot a minoriták templomába temették el. A várőrségi templomot is hajdan az újonnan szervezett minorita rend birta, de ezen adat Schier szerint 1444. évről szól, és ezen korra vall a torony alatti bejárás fenmaradt boltozata is. Volt-e ezen kívül a várban más minorita templom is ? arról nekem nincsen tudomásom ; de volt Ó-Budán. Az itteni minoriták Ágnes királyné különös kegyeiben állottak. Ö vette reá a beteg királyt, hogy gyóntatóját a minoriták közül válaszsza, ne pedig, mint addig tette, a Szt. Domonkos szerzetből. S ezért hiszem, hogy III. Andrást az ó-budai minoritáknál temették el, nem tudok arra okot találni, hogy a halottat miért vitték volna a várba, midőn a végső tiszteletet megadhatták neki saját székhelyén. Kétségen kívül áll továbbá, hogy Róbert Károly a Zách Felicián-féle szomorú esemény után egész udvarával Eczelburgba költözött. Nem választhatta a várhegyet tartózkodási helyéül, hol az udvar befogadására alkalmas helyiség nem volt, de főleg azért nem, mert a várbeli nagy túlsúlyban volt német polgárság a királyválasztás alkalmával Venczel pártjára kelvén, Róbert Károly ellen a leghevesebb támadásokra fakadt. Ez nem felejthette el a súlyos sérelmet, melyet rajta az által követett el, hogy Vernher Lászlót, a város bíráját, legjobb hívét, a bősz polgárság vasra verette, és rablánczon hurczoltatta Csehországba. Ezért ugyan meglakolt, mert Vernher László haza kerülvén, utódja, az üldözőbe vett Petczmann, alig tudott öltözetlenül elmenekülni, két városi tanácsnok ló farkára köttetve, agyonhurczoltatott; az ellenpárti papokat is békóba verték, és büntetés végett az esztergomi érsekhez küldöttek. De ezzel a szakadás a várbeli német polgárság és Róbert .Károly udvara közt még inkább elmérgesedett; nem is mozdult ő el Eczelburgból és óbudai magyar hívei köréből. Az sem szorul további bizonyításra, hogy korának leghatalmasabb királya,