Budapest Régiségei 5. (1897)

Gömöri Havas Sándor: A Nagyboldogasszonyról nevezett budavári főegyház 13-42

2t ploma, a Boldogasszonyról czímzett, előbb épült, mínt az övéké. A vár meg­szállásának mindjárt kezdetén tehát e kérdésnél a lakosság két — német és magyar pártra szakadt, és köztük a viszály engesztelhetetlenül és mindinkább el­mérgesedve folyt századokon át. 1257-től 1392-igaz esztergomi érsekek és bíbor­nokok, mint pápai követek mindössze kilenczszer, éspedig 1270., 1282., 1301., 1303., 1342., 1349., 1366., 1390.es 1392-ikévekben megkísérlették az egyez­kedést a perlekedő felek között, de ezek annyira föl valának egymás ellen há­borodva, hogy az egyeztetők czélt nem értek; az utolsó, kit IX. Bonifácz pápa az ügy elintézésével megbízott: Donald, a bécsi skót benczések főapátja 1392. augusztus 18-án elhalt, mielőtt ítéletet hozhatott volna. IX. Bonifácz pápának 1401-ben kelt okmányában aSzt. Mária Magdolna, 1464-ben pedig a Szt. Péter külváros plébániája, már mint önálló plébániák fordulnak elő.* íme mily nagy apparátust hoztak mozgásba, egy magában véve csekély jelentőségű kérdés elintézésére ! Hány bíbornoknak kellett ide fáradozni Rómá­ból, hogy megvizsgálja, vájjon a magyarok egyháza alárendelhető-e a németeké­nek vagy sem, és az előhaladt korban volt egyháznagyok bizonyára fáradalmas ideutazása mindannyiszor kárba veszett. A mi pedig a dolognál önként föltűnik, ez az, hogy a királyok, kik pedig apostoli és főkegyúri hatalmuknál fogva az annyiszor megújult viszálykodásnak véget vethettek volna, a perpatvarba egy­általán nem avatkoztak : egyszerűen az egyházi főhatóságra bízták a dolgot, mely azt már kezébe vette ; az iránt, hogy miképen fog az eldőlni, legkevésbbé sem érdeklődtek, de ép oly kevés kedvet érezhették magukban arra, hogy a Boldog­asszony templomának ügyeire, melyet a németek kizárólagos tulajdonuknak tar­tottak, bármiféle befolyást gyakoroljannk, nem akartak a nyüzsgő darázsfészekbe nyúlni. Nincs is annak semmi nyoma, hogy I. Mátyáson kívül bármelyik király a templom építéséhez, átalakításához, vagy fölszereléséhez saját adományával járult volna. Királyaink — az egy Venczelt, és talán Bajor Ottót kivéve — egyáltalában nem kedvelték az itteni németeket. Ez egy dölyfös, elbizakodott és türelmetlen népség volt, csak saját hasznát kereste, és az ide települt más lakosok fölött erőszakosan akarta magának az uralmat biztosítani. Ennek a magyarok, kiket ők csak jövevényeknek tartottak, mindannyiszor erélyesen ellenszegültek, és kér sŐbben, midőn a királyválasztás alkalmával pártokra szakadt az ország, midőn az itteni németek Venczel, a magyarok pedig Róbert Károly mellett foglaltak állást, a két népfaj között századokon át dúlt torzsalkodás véres összeütközé­* Dr. Némethy Lajos id. művének 21—2j. lapja.

Next

/
Thumbnails
Contents