Budapest Régiségei 5. (1897)

Gömöri Havas Sándor: A Nagyboldogasszonyról nevezett budavári főegyház 13-42

20 Xistus,* ki azt írja: vagy más templomról van itt szó, mint a várbeli Nagyboldogasszonyhoz czímzettről, vagy Béla ez utóbbinak csak bővítésére és a kegyúri jognak ennek megtörténte után a nyúlszigeti apáczák részére való adományozására gondolt, de a templom nem bővíttetett ki, a kegyúri jognak átruházása ugyan lehetséges volt, de akkor a polgárok számára más templomot kellett volna átadni, nehogy a király a tizenegy évvel azelőtt a várbeli polgárságnak adott szabadalmi oklevelével ellenmondásba jöjjön. Ezen, később budai arany bullának nevezett 1244-iki diplomában határozottan kijelentette, hogy e templomban a lelkészválasztás, tehát a kegyúri jog, kizárólag a polgárságot illeti. Ezt tehát a király a nyúlszigeti apáczáknak nem adományozhatta, ezek azt nem is gyakorolták soha, ezt a polgárság nem tűrte volna, az ellen bizonyosan tiltakozott is, — az apáczák tehát — mint a további megjegyzés szól — ehelyett más úton kárpótoltattak. Ha ezek után még fölhozzák, hogy a most idézett okmány hiányainak kimutatásával a főkérdés : ki és mikor építette a várban a Nagyboldogasszonyhoz czímzett templomot, eldöntve még nincs, erre megfelel maga IV. Béla, ki 1 269. évi October 3-án a veszprémi püspökhöz intézett okmányában azt írja, hogy a templom újonnan épült — noviter fabricata.** Ez azt jelenti, hogy itt előbb más templom nem állott, mely megtoldatott, vagy átalakíttatott volna, külömben ennek fölemlítése önként érthetőleg az okiratban nem maradt volna el. Építették pedig a kispesti — jobb parti — német polgárok. Fent láttuk, hogy 1255-ben foghattak hozzá, ekkor írta a király, hogy fog épülni. Arról, hogy a. templom kizárólag és egészen a német polgárok műve, kétségbe nem vonható bizonyítékokat szolgáltat a nevezetes, és az akkori közviszonyok ziláltságát élesen föltüntető per lefolyása, mely 12 c; 7-ben, tehát a templom építése kezdetén, ennek, és a Szt. Magdolnáról nevezett másik templom plébániája, illetőleg ezek hívei között keletkezett, és egész 1392-ig húzódott anélkül, hogy befejeztetett volna. A várbeli Nagyboldogasszonyról czímzett templom lelkészei ugyanis, kikhez az egész német polgárság sorakozott, plébániájuk felsőbbségét követelték a Mária Magdolna és Szent Péter egyházközségek plébániái fölött, azt hozván föl, hogy az ő templomuk régiebb a többinél, azt ők alapították, s az ő tulajdonuk, az ő templomuk tehát anyaegyháznak tekinthető, a városi területen lévő többiek pedig fiókegyházak. E követelésnek ellenszegültek a magyarok, és Szt. Magdolnáról nevezett saját egyházuknak a német fenhatóság alá rendeltségét elismerni nem akarták, ámbár nem tagadták, hogy a németek tem* Buda Sacra íj—14. lapon. '* Dr. Némethy Lajos monographiája 17. lapján idézve.