Budapest Régiségei 5. (1897)

Kuzsinszky Bálint: Az Aquincumi Muzeum és kőemlékei : az épitészeti részek kihagyásával 95-164

MO 8. Oltárkő. Magassága 6<; cm, szélessége derékban 3=5 cm, vastagsága 24 cm. A szent-endrei ország-út mentén fekvő «Dunai» téglagyár telkéről hozattam el 1896 április havában. Kettétört, alsó része csonka. Érdekes az abacus acroterionjainak díszítése. Az előlap baloldali sarkában három nyulat látunk. Az egyik mintha a másiknak hátuljába akarna harapni. A harmadik a kettő fölött van. A jobboldali acroteriont fürj díszíti, alulról nyúl harap feléje. Az oldallapok mindegyik sarkában egy fürj nyulat czipel csőrében, fölötte egy madár a fejébe harap. I(ovi) o(ptimo) m(aximo). Pro salute imp(eratorum diiorum) Augfustorum duorum) d(omini) n(ostrorum duorum) M (arci) Aur(elii) Anto(nini) pii Tib(erius) Claudius Quintus dup(larius) leg(ionis) II adi(utricis) p(iae) f(idelis) pro se ei suis votum solvit l(ibens) m(erito). A császár, a kinek jólétéért a kő felállíttatott, nem lehet más, mint Elagabalus (218—-222 Kr. u.). M. Aurelius Antoninus volt a neve még Marcus Aureliusnak (161 —180 Kr. u.). és Caracallának (211—217 Kr. u.) is, de csak Elagabalus nevét törölték ki halála után az emlékekről. A nép gyűlölete akkora volt Elagabalus iránt, hogy örökbe fogadott fia és utóda Alexander Severus vele minden összeköttetést elenyésztendő, egyenesen Caracallától és Septimius Severustól származtatta le magát. A császár nevére következő pii után legalább még fel(icis) Aug(usti) kellene állani. Másrészt a név előtt a d(ominus) n(oster), a hogy magát először M. Aurelius czimeztette, magában véve elegendő lett volna. Érthetetlen az imp(erator) után olvasható Aug(ustus), helyén a cae(sar) szokott állani. Mindezen hibák a kőfaragó felületességének vagy tudatlanságának rovandók fel, nem különben a betűk megkettőzése az imp(erator) Aug(ustus) és n(oster) szavak végén, a minek csak akkor van értelme, ha két császárról van szó. Tibetius Claudius Quintus, ki az oltárt a maga és övéi nevében készíttette,