Budapest Régiségei 5. (1897)

Gömöri Havas Sándor † (1824-1894) 5-11

10 janak s a nagy közönségnek hozzáférhetővé tétetvén, a képet, melyet a romok alapján az magának a római életről alkot, kiegészítsék, teljessé tegyék, mégis megtörtént, hogy a leleteket, melyek az ásatások folyamán 1887-ig napfényre kerültek, részint a n. múzeumba szállították, részint ládákban rejtegették. Ezen az állapoton egyelőre csak úgy lehetett segíteni, hogy a Krempel malom egyik szobáját vette bérbe a főváros s ott állítottam ki a gyűjteményt. De Havas Sándor bármennyire örült az aquincumi leletek ezen elhelyezésének, csak az első lépésnek tartotta — egy állandó múzeum építéséhez. A másik mulasztás az volt, hogy egyes dolgozatoktól eltekintve az ásatások eredményéről összefoglaló leirás még mindig hiányzott. Havas Sándor nem mervén többé remélni, hogy a főváros újra nagyobb összeget szavazzon meg egy monographiára, az ásatásokra évenként megszavazott dotatio terhére is megoldhatónak találta a kérdést, még pedig úgy, hogy időről-időre megjelenő folyóiratban közli az ásatások leirását, mely mellett Budapest egyéb régiségei ismertetésének is hely jut. A tanács és közgyűlés örömmel járult hozzá Havas Sándor javaslatához, ki boldog volt, hogy az első füzetet már a németországi és bécsi anthropologiai társulatok tagjai között kioszthatta, kik 1889 augusztus 12-én Aquincum romjait meglátogatták. Ez az alkalom nem múlt el, hogy Havas Sándor működéséről a külföldi szakemberek a leghizelgőbben ne nyilatkozzanak. Kétszeresen jól esett neki ez az elismerés. Nem csak azért, mert személyének szólt, hanem mert nem sokára tapasztalhatta, hogy mily kedvezően fogadja úgy a tanács, mint a közgyűlés indítványát az aquincumi múzeum felépítése iránt. Csak Havas Sándor szerénységén múlt, hogy mindjárt eredetileg nem tervezték nagyobbra a muzeumot. 1894 május 10-én volt a megnyitás s Havas Sándor meggyőződhetett, hogy legalább a tanács jelenlevő többsége kézséggel áldozott volna a múzeumra többet is. A megnyitó ünnepet vacsora követte a Római fürdőben, de Havas Sándor már nem vehetett benne részt. Asthmája akadályozta, mely már régibb idő óta gyötörte és most oly aggasztó mértékben kezdett fellépni, hogy többé már a szobát sem hagyhatta el. Még azt az örömet azonban sikerült megérni, hogy a tanács és közgyűlés a múzeum kibővítésének költségeit készséggel megszavazta. Előterjesztése ezen ügyben egyike volt az utolsóknak és sikere annyival inkább jól esett utolsó napjaiban, mert hinnie engedte, hogy az ügy, melyet személyével összeforrtnak tartott, a helyhez és a főváros méltóságához illő múzeum felépítésével halála után sem lehet többé veszélyeztetve. 1894 november 2-án halt meg Havas Sándor mély bánatára hozzátartozóinak és mindazoknak, kik ismerték. Az aquincumi ásatások, a múzeum, Budapest Régiségei hosszú időkre fentartják emlékezetét, egyúttal bizonyságot szolgáltatván önzetlenségéről, szeretetéről a főváros iránt, melyek egyedül lehetővé