Budapest Régiségei 5. (1897)

Gömöri Havas Sándor † (1824-1894) 5-11

') Az amphitheatrum, a papföldi közfürdő feltárása felülmúlt minden várakozást. A közönségben a meglepő eredmények láttára méltán felébredt a remény, hogy az ásatások másfelé, hasonló sikerrel folytatva, Árpád sírjának felfedezésére vezetnek. Az indítványt ezen irányban ugyan br. Kaas Ivor tette meg a közgyűlés 1882 februári ülésén, de ismét Havas Sándor volt az, ki a kérdés gyakorlati megoldását komolyan kezébe vette. Maga köré gyűjtötte a legkiválóbb régészeket és történetírókat. Csak midőn látta, hogy az együttes munkálkodás a kivánt eredményre — legalább oly hamar, mint a hogy ő szerette volna, nem vezet, egy maga egész odaadással hozzá látott a kérdés tudományos részének megoldásához. Már néhány hónap múlva egy nagy èlaboratummal lépett a bizottság elé, a melyben főleg Nagy Lajos 1355. évi határjáró oklevelére támaszkodva azon meggyőződésének adott kifejezést, hogy Fehéregyházának a mai Kis-Czell helyén vagy annak közelében kellett állani. Azon lelkiismeretesség és ambiczió mellett, melylyel ezen eredményre jutott, érthető vala elkeseredése, midőn látta, hogy a kik utána Árpád sírját keresik, nyomozásaival nincsenek megelégedve, sőt fennen hirdetik, hogy ők már megtalálták a Fehéregyházat s Havas Sándor hiában pazarolja a főváros pénzét.* Különben álláspontját élete utolsó lehelletéig nem szűnt meg vitatni és védeni. De másfelől ugyanakkor azt is sajnosán tapasztalnia kellett, hogy az ásatások iránt az érdeklődés megcsappant, a minek okát főképen abban látta, hogy a monographia, melynek feladata lett volna az érdeklődés ébrentartása, sőt fokozása s a melynek megírására a főváros készséggel megadta az eszközöket, késett. Ha a főváros tanácsa ekkor elfogadja lemondását a szakbizottság elnökségéről, úgy az ásatások ügye kétségkívül elalszik s kérdés, felébred-e egyhamar újra. Havas Sándor azonban, a mint megtudta, hogy a kivánt 3000 frt megtagadása 1886-ra csak pénzügyi okokból történt s biztosítást nyert, hogy 1887-re ismét rendelkezésére áll, kötelességének tartotta helyén megmaradni. Midőn 1888-ban Torma Károly tanár kijelentette, hogy az ásatások vezetésére nem reflektál, Havas Sándor e sorok iróját terjesztette elé a tanácsnak ezen megtisztelő feladatra. A megbizást azzal igyekeztem meghálálni, hogy a mennyire tehetségemtől függött, azon voltam, hogy a múlt mulasztásait pótoljam. Szerencsére az 1887—1888. évi ásatások sikere, a mithrseum felfedezése is sokban hozzájárult, hogy a figyelem ismét az ásatások felé fordult. A mulasztások főképen két irányban voltak pótlandók. Bármennyire természetesnek látszik, hogy a leletek a helyszínén márad* Budapest Régiségei 1. 55. 1. Buiii'pest Régiségei. V.