Budapest Régiségei 4. (1892)
Kuzsinszky Bálint: Az építkezés Aquincumban 73-123
91 melyekre boltok nyíltak. Sőt ezek hiányában is kívánatos volt, hogy a járó-kelők fedett csarnokok alatt mehettek legyen végig az utczán. Romjaink között az utóbbira is példát vélek találni. A palaestra déli tractusát az utcza felé hosszú folyosó határolja. Bár magával az épülettel szerves kapcsolatban állott, nem képzelhetem máskép, mint az utczára nyíltnak. A zárfalakat bizonyára szántszándékkal készítették oly vastagnak, mert az oszlopok sorát tartotta. A menynyire a palaestra nyúlt, az utcza északi oldalát tehát oszlopos folyosó szegélyezte. Még kellemesebb volt egy másik utcza, az, a mely a nagy fürdő nyugoti oldalán észak-déli irányban vonul. Ennek mind a két felén > oszlopos csarnok húzódott. Csakhogy míg a nyugoti oldalon az oszlopos csarnok hátterében boltsorok emelkedtek, a keleti oszlopos csarnok főként az utczán járó-kelők kényelmére látszik épültnek. Oszloprészlet ugyan itt sem látható in situ, de a csatorna mentén három helyütt a basisul szolgáló kőlapok vannak meg, odább délnek pedig egy tekintélyes vastagságú falazat húzódik, melynek két kiszökése ugyancsak a már látott analógiáknak megfelelőleg oszlopokat tartott. A falazat további részén ily kiszökések nincsenek, mert az maga meglepő széles. Az utcza túlsó oldalán vonuló oszlopos csarnok, mint jeleztem, boltok sora előtt húzódott. Valószínűleg ezekre való tekintettel köszönhette sajátszerű szerkezetét. Délről jövet a csatorna szélén egyes szélesebb és keskenyebb kőhasábok sora látható. A szélesebbek négyzetalakúak s miként egymástól való egyenlő távolságuk is elárulja, a csarnok pilléreinek alapkövei gyanánt szolgáltak. Egy darabra a sor megszakad. Mintegy az út közepe táján egy hatalmas pillérbasisra találunk, mely befelé a boltok irányában tetemes kiugrást mutat. Egész mivolta azt látszik bizonyítani, hogy sarokpillérrel van dolgunk (10. ábra). Nem valószínű azonban, hogy odább északnak nem volt oszlopos folyosó, csakhogy egy bizonyos megszakítással folytatódott. Kérdés, mi lehetett az oszlopközökben lerakott keskeny kőhasáboknak feladata? Közelebbről megvizsgálva őket, azt találjuk, hogy ugyanoly szerkezetűek, mint a boltokat elölről elzáró küszöbkövek. Felső lapjukon horony fut végig. Ha az analógia helyes, úgy ezen oszlopközök el voltak zárhatók, még pedig ugyanoly deszkalapokkal, mint az egyes bolthelyiségek. Természetesen ez csak éjszakára történhetett. Ily elővigyázatnak kétségkívül meg volt a maga értelme. Mint látni fogjuk, az ezen oszlopcsarnok hátterében emelkedő boltokat is dupla deszkafallal zárhatták el. A felsorolt esetekben az oszlopcsarnok más épületek kiegészítő része gyanánt szerepel, az utczák mentén a boltsorokhoz, vagy más épületekhez támaszkodik, a peristyliumokban pedig az oszlopok a négyszögben épült lakóhelyiségekről rézsútosan aláhajló tetőzetet tartják. Vájjon a római basilikák (pl. (basilica Juha) mintájára készült épület, vagyis olyan, mely minden oldalról nyílt 12*
