Budapest Régiségei 4. (1892)

Kuzsinszky Bálint: Az építkezés Aquincumban 73-123

êi A téglák előállítására használt agyag kivétel nélkül kitűnő. Provenienciáját ugyan pontosan meg nem állapíthatjuk, több mint bizonyos, hogy a közelből való, talán ugyanazon helyekről, a hol ma is, t. i. a Victoria és az I. ó-budai részvénytársaság téglagyáraiban a kitűnő ó-budai téglát készítik. Hogy a római tégla mindamellett kitűnőbb, mint a mai, oka az agyag kezelésében, nemkülönben a gondosabb kiégetésben keresendő. Építkezésünkben különös fontossággal birt a mészhabarcs. Hogy a terméskövekből álló falak szilárdak legyenek, nemcsak jó, hanem sok mészhabarcs is kellett. Alkotó részei közönségesen a mész és a Duna medréből kikotort kavics, sohasem homok. A vízálló helyeken, például a medenczéknél az oldalak beburkolására a mész közé többé-kevésbé apróra tört tégladarabokat kevertek. Az építési anyagokhoz tartozik végül még a fa, vas, ólom, bronz és üveg is. Ezekről nincs mit mondanunk. Vagy elporladtak, vagy pedig oly csekély maradványok állanak belőlük rendelkezésünkre, hogy alkalmazásuk feltételeit részletesebben meg nem állapíthatjuk. Befejezésül nem hagyhatjuk azonban szó nélkül a márványt. Ezen anyagból faragott építészeti részlet eddig még nem került s valószínűleg nem is fog napfényre kerülni. E czélra megtette viszonyaink között a mészkő is a szolgálatot. Elég gyakran találkozunk azonban márványlemezek töredékeivel. Alkalmazásuk módjáról alább lesz szó. E helyütt főleg annak a körülménynek constatálására szorítkozom, hogy a lelt márványfajok között nincs egy sem, melynek hazai eredete minden kétségen felül bebizonyítható volna. Ellenben tény, hogy a legtöbbnek hazája messze földön, Görögországban, Kis-Azsiában, Egyiptomban stb. keresendő. Különösen gyakori a cipollino. Tekintve, hogy a föllelt darabok egytol-egyig igénytelen töredékek, úgy kellett lenni, hogy valamint Pompeiiben, úgy nálunk még inkább azon maradékokkal kellett beérni, melyeket Rómában a nagy építkezések alkalmával kiselejteztek s aztán a provinciákba szállítottak. 2. A FALAK SZERKEZETE. Kérdés immár, mi módon használták fel Aquincumban a fennebb elősorolt kő- és téglanemeket falak készítésére. A legtökéletesebb falszerkezet az, melyhez szabályos négyszögű kőhasábok vétetnek igénybe. A quadereket oly formán rakták egymásra, hogy az egyik réteg darabjai a fal vastagságát átkötik, a másikéi pedig a fal hosszában vannak fektetve. Ily quaderrakattal találkozunk Róma középületein a respublica korából s a császárkor első két századából. Magától értetődik, hogy ez a falszerkezet egyúttal a legköltségesebb. Budapest Régiségei. IV. II