Budapest Régiségei 4. (1892)
Kuzsinszky Bálint: Az építkezés Aquincumban 73-123
7 Ô Pompeiiben lényegileg az építkezési mód lelkiismeretes megfigyelése tette lehetővé, hogy a város építésének történetét megállapítsák. Aquincumban erről nem lehet szó. Az amphitheatrum, mely valószínűleg már a II. század első felében épült, tehát egyike a legrégibb épületeknek, az építkezési módra nézve azonos a többi épületekkel, a melyeknek java része pedig kétségkívül sokkal később keletkezett. A mily sajnos e körülmény, annyival inkább megkönnyíti a tárgyalás menetét. Az összes épületeket egybefoglalhatjuk. i. AZ ÉPÍTÉSI ANYAG. Azon tényezők sorában, melyeknek Aquincum a maga felvirágzását köszönhette, kétségkívül nem az utolsó helyet foglalja el az a bőség, melyet a környék hegységei alkalmas építési anyagban nyújtottak. Hogy mennyire fontos tényező volt ez a rómaiak szemében, elég Salamon találó észleletére * emlékeztetnem, mely szerint a Duna-Tisza közét, bármennyire érdekében állott Dacia meghódítása óta, Róma mégsem szállotta meg, mert ott sem utainak, sem táborainak, sem városainak felépítéséhez nem kaphatta meg a szükséges anyagot. Mai nap is csak köves vidéken találunk nagyobb szabású városokat. Vályogból a római nép nem épített, hogy pedig égetett téglát használhasson, fára volt szüksége, ezt azonban az Alföldön nem találhatta. Romjaink általános jellegét a mészkő adja meg, vagyis az a kőfaj, mely úgyszólván az összes budai hegyeket alkotja. Bár tudtommal eddig sehol sem sikerült ezekben a római bányászat nyomait megállapítani, nem lehet kétség tárgya, hogy építményeinkhez ezek szolgáltatták a főanyagot. Miért hozták volna távolabbról, ha közelben kaphatták ? A rómaiak által felhasznált mészkőfajok tényleg ugyanazok, melyeket mai nap is ezekben bányásznak. Az egyik fajtája a nummulit, mely a kis Svábhegyen, a Szépvölgyben és Kalázon fordul elő. Mondhatni, kizárólag csakis idomtalan, kisebb-nagyobb darabokban, falak készítésére használták. A másik mészkőfaj az édesvízi. Egyebek között Újlakon is fejtik. Ezzel is idomtalan darabokban, az előbbivel vegyesen a falakban felhasználva találkozunk. Nagyobb keménységénél fogva azonban főleg küszöbök, ajtófelek, oszlopok, párkányok, nemkülönben mindennemű emlékek, mint oltárok, sírlapok, koporsók és szobrok készítésére bizonyult alkalmasnak. E két mészkőfajon kívül, melyek, mint megjegyeztem, főanyagul szolgáltak, akadunk más kőzetekre is. Ezek valamivel távolabbról kerültek, de oly tuíajdon* Budapest története, I. 174—175. 11.