Budapest Régiségei 4. (1892)

Havas Sándor: Visszapillantás az 1889-1892. évek eseményeire ; A főváros budai részének régi topographiája 3-30

I. Ezen évlapok első, 1889-ben megjelent folyamában beszámoltam a régészeti és történelmi kutatások körül 1880-ik évtől kezdve 1888. év végéig a kormány, a főváros és az elnökletem alatt kiküldött bizottmányok részéről foganatba vett intézkedések eredményével. Megnyugvással tekinthetünk vissza ez időszakra, mert munkálataink folyamán sikerült Aquincumnak az első rendű római coloniának, és ezzel kapcsolatban az annak romjaiból épült Ó-Buda a középkori magyar főváros múltjára nézve eddig ismeretlen és minden tekintetben érdekes mozzanatokat napfényre hoznunk. Több biztos adatot szereztünk a legrégibb két korszak helyrajzi, társadalmi és közművelődési viszonyainak fölismerésére, minek — ugy hisszük — hasznát fogja vehetni a történelem. Legfőbb ideje is volt hogy ez történjék. Régészeti nyomozásainkat — mint mondani szokás — épen a kapuzárás előtt kezdettük meg. A főváros ezen részén is rohamosan halad a szabályozás, s az építkezés ; a város erősen terjed kifelé, és a régi állapotoknak naponta több-több nyoma vész. Ha kutatásainkat néhány évvel később kezdjük meg, ezek elé legyőzhetlen akadályok gördülnek ; a fölfedezések melyekkel ismereteinket gyarapítottuk, lehetetlenekké váltak volna talán örökre. Pedig mily fontos szerepe jutott a régészetnek a közhasznú ismeretek terjesztésében, különösen pedig a közművelődés és általában az ország ezen részét megszállva tartott népek történetében, arról fényes bizonyságot tesznek az Ó-Buda földjén föltárt leletek és műemlékek mindamellett, hogy ezek csak töredékesen és legnagyobb részben szétzúzva és megcsonkított állapotban jutottak reánk. Valamint a természetbúvár az ősállatnak néhány fönmaradt csontdarabjából állítja össze az egész testet, és pedig a szervi alakzat változatlan törvényei szerint biztosan és meggyőzőleg: mi is azt teszszük a földből kiásott alapfalak szétdúlt maradékaival, a néhány betűvel, mely a letört, vagy szétmál-