Budapest Régiségei 4. (1892)

Hampel József: Az eraviscus nép és emlékei 31-72

>i fennsík szélén fekszik. A pont igen alkalmasnak látszott arra, hogy a hegyi vár egyik főhelye legyen. Itt állott a benszülöttek egyik ismeretlen istenségének temploma. A föliratban a T. melléknév kezdő betűje rejti magába a romanizált celta főistent, kit a római vallás behatása alatt lassan Jupiterrel szoktak a barbárok azonosítani. Az oltár lelhelyén római téglatöredék is volt, talapzata terméskőből épült, ez alépítmény hossza 4 láb, szélessége 2

1

/, láb volt s ugyanannyi volt a mélysége. Az oltár alján csonka, a fölirat is, a két jámbor alapító egyikének a neve s alighanem a legalsó sorban volt consuli nevek hiányzanak. Az oltár teteje csonka, fenyőtoboz emelkedett ki belőle, melynek tövét akanthuskoszorú övezte ; nem áldozatok bemutatására szolgált, de alighanem csupán emlékoltár volt, melyet Tit(i)anus Augur és társa a császár, a császári család és az Eravisci civitásának üdvéért és épségeért állítottak. A császár neve oly gonddal van vésővel eltávolítva, hogy legfölebb a betűknek való tér terjedelméből következtethetünk a császár nevére. Fröhlich azt tételezi föl, hogy Garusról volt szó, kinek egy 282-ben vagy 283-ban szerencsésen viselt had-^ járata, mely Pannoniát biztosította, adott alkalmat a hála- és üdvemlék fölállítására. Bár e föltevés igen elfogadható, más magyarázat sincs kizárva, p. o. lehetett volna a császár Philippus is, azonban az bizonyos, hogy az emlék a Kr. u. III. századból származik és ezúttal csekélyebb fontosságú előttünk, hogy eltaláltuk-e az uralkodó nevét, legfontosabb, hogy az Eravisci ősi várát ez emlék, révén megállapíthattuk; mert alig lehet kétséges, hogy a császár és a «civitas» üdvéért állított emlék Csak Aquincumnak a benszülöttektől lakott városrészében volt helyén és nincs okunk kételkedni, hogy e barbár külváros ott volt, a hol ez emléket leltük. Fölötte érdekes abban a részben is, hogy az eraviscus nép politikai vagyis administrativ egysége a III. század közepén vagy azontúl is világossá vált úgy, ä hogy azt az ó-budai és alsó-szent-iványi katonai elbocsájtó levél alapján a II. századra föltételezhettük.* Valószínű tehát, hogy az egész római uralom tartama alatt az eraviscusok civitása fönnállóit. Aquincum székhelyével, melyhez az egész terület tartozott, képezett egy adókezelési és ujjonczállítási kerületet, mely elég népes lehetett, mert a százezrekre menő fogolyból, kiket a sarmatok a Marcus Aureliussal kötött béke után a fogságból elbocsájtottak, bizonyosan legtöbb lehetett a szomszédságból elhurczolt békés foglalkozású eraviscus. * Vesd ö. Fröhlich Budapest régiségei. III. k. 151. 1.