Budapest Régiségei 4. (1892)

Hampel József: Az eraviscus nép és emlékei 31-72

III. TEMETŐK ÉS EMLÉKEK. Ismereteinket a belföldiek míveltségi állapotairól túlnyomólag temetőikből és síremlékeikből merítjük. A legrégibb sírok, melyeket az eravisçinak tehet tulajdonítani, a Gellérthegy tövében elterülő kelenföldi sírok. 1854. évi szeptember havában akadtak az akkor Hausner-féle telken urna-sírokra. Erdy, a ki egynehányat rendszeresen fölásatott és egész eljárásáról számot adott,* az urnatemető fekvését így állapítja meg. «A fehérvári országútról mellékút fordul be nyugat felé a Hausner pesti kereskedőnek terjedelmes dombot elfoglaló emeletes épületéhez, melyre távolról a Sashegy sziklaormai néznek a kopasz magasságról merően alá. Innen keletdélnek oldalút vezet Schleisz és Unger keserű gyógyforrásához és fürdőihöz, ezeknek tőszomszédságában feküsznek éjszak felé a Hausner kereskedőnek azon telkei, melyeken az 1854-iki nyár végével ő is keserű kutat kezdett építtetni s ahhoz vezető utat hányatni. Ez útnak déli árkában a munkások néhány összezúzott cserépedényre akadtak, melyekben hamu között megégetett csontok találtattak. » Az Erdy vezetése alatt fölásott tizenkét sír is hasonló jellegű leleteket szolgáltatott. Urnasírok voltak, melyekben megégetett apró csontok és hamu mellett csak nagy ritkán akadtak egy-egy apró hengerded tekercs és gombostű bronzból és apró tengeri csigák (columbella) többnyire átfúrt állapotban. Hasonló szegényes eredményt nyújtottak az érdi és batai halmok alá temetett urnasírok,** csakhogy ezekben apró vastöredékek jelenléte inkább elárulta, hogy már nem bronzkori urnatemetőkkel van dolgunk. Az edények sem bírnak azon jellemző idommal és bütykös diszítéssel, mely nálunk a bronzkori ízlés cserépedényeiről ismeretes ; de az antik edénykészítésnek hatása sem igen látszik akár a kelenföldi, akár az érd-batai urnákon. * Arch. Közi. II. k. 1861. Kelenföldi pogány sírok 29. s. k. 11. ** U. o. ».