Budapest Régiségei 4. (1892)

Hampel József: Az eraviscus nép és emlékei 31-72

A bacchkius csoport oldalt tekintve ; a hátsó gyürük a csoport megerősítésére szolgáltak. Salamon az ő reménytelen sorait megírta s ez oltáron meg van nevezve a civitas Eraviscorum, ottani sírjaikból ösmerünk egynéhányat: épen a Gellérthegy szélén állottak ez érdekes sírtáblák, Erdy még 1847-ben ismerhette és alighanem egyik temetőjük is megmaradt, ott, hol Erdy a kelenföldi sírokat bontotta föl az egykori Hasner-féle telken. Igaz, hogy ez mind kevés, ahhoz képest a mi elpusztult vagy a mit még a föld magába rejt, de annál több okunk van e maradványokkal részletesen és behatóan foglalkozni. A barbárok gellérthegyi vára az egész vidéken végvárnak ez volt a legalkalmasabb pont. Legmagasabb csúcsa a Duna felől és éjszaknak meg délnek elég meredek arra, hogy utolsó biztos menedékül szolgáljon. Három felé kiágazó lejtős nyúlványain sűrűn látunk lankásan ereszkedő lépcsőzetes tagozásokat, melyek hajdan egyszerű sártapaszos lakóházaknak és kicsi gazdaságoknak alkalmas tereket szolgáltattak. Mai napság ugyan bajos volna megmondani, hogy mivel toldották megazeraviscusok munkáját későbbi kultúrák, de egy emlék, mely 1888. évi április elején tavaszi faültetés alkalmával Tóth József területén (10853. telekkönyvi szám) színre került, az iránt alig enged kétséget, hogy ezt az egész hegyet legelőbb az eraviscusok lakták. Az emléket ez évkönyv olvasói a múlt évi folyamban adott beható magyarázatból ismerik.* Elég érdekesnek tartottam, hogy a 49. lapon rajzban is bemutassam. A Tóth-féle telek a Gellérthegy déli nyújtványának tetejéből kelet felé nyíló völgyelés és e völgyeléstől nyugotnak elterülő * Budapest régiségei. III. köt. Fröhlich Aquincumnak római föliratai. 146—152.