Budapest Régiségei 4. (1892)
Havas Sándor: Visszapillantás az 1889-1892. évek eseményeire ; A főváros budai részének régi topographiája 3-30
2 7 benne. A kis-czelli fennsík oldalán dúsan bugyogó forrásokat minők nagy becsben állottak a rómaiaknál (aqua virgo) ivó vízül bevezették a városba. Az e tájon talált emlékkő fölirata szerint, melyet Schönwisner (De ruderib. lacon) ismertetett meg, C. Julius Severus, a műiparosok (fabrorum) mestere szökőkutat (silanus) készíttetett, mi alatt kőből faragott nagy medenczét kell értenünk, melybe a magasról jövő víz folytonosan és bőven ömlött a lakosság közhasználatára. Az a föltevés, hogy Silanus alatt Silvanust kell értenünk, nem bir alappal, mert az emlékkő igen csinos mü, a betűk pedig szabatosan vannak vésve, az elhibázás kizártnak látszik. Ha a művelt római Silvanusnak akart emléket állítani, akkor a felirat «Deo Silvano» ezt kifejezte volna határozottan, és nem irattá volna «Silanum fecit». Ha most még megemlítjük, hogy Újlak felső részéből több sarcophag került, hogy a Filatori-gát, a Victoria téglagyár, a Vörösvári-utcza kezdetén, a Szentendrei-útból a városhoz közel jobbra a Brühl-féle téglagyárnál, a Margithiddal szemben a Török-utczában, a krisztinavárosi templomon túl a mészárosút szélén, sőt a zugligeti vámház környékén is a Drasche-féle téglagyár telkén kőből faragott nagyobbszerű sírok ásattak ki, úgy előadtunk mindent, mit a polgári aquincum helyrajzára nézve előadhattunk. E síroknak nagy jelentősége van a helyszínelésnél. Először is jelzik az út irányát, mert a rómaiak az utak mellé szerettek temetkezni, másodszor pedig és ez itt a fő, mutatják, hogy a laképületek meddig terjedtek, mert a városon belül a temetkezés el vala tiltva. Következik Ó-Budának népvándorlás- és kereszténységkori helyrajza. Aquincum hihetőleg akkor pusztult el, midőn a longobárdok királya Alboin, mielőtt népével Itáliába költözött Pannónia városait kifosztotta és fölpörzsölte. Ez a sors érhette Aquincumot is. Attila után mint tudjuk, túl a Dunán gótok maradtak; a longobárdok által az avarok segítségével legyőzött gepidák maradékai ez utóbbiakkal összeolvadtak. Föltehetjük tehát, hogy a sokkal műveltebb német törzsök egyes családjai megszállották a városokat, melyek előbbi lakossága elpusztult vagy megfogyott. így keletkezhetett Aquincumban is a népvándorlás idejében vegyes lakosság: a romanizált kelták mellett gótok, gepidák, tudjuk, hogy a kelta és német törzsök egymásnak tőszomszédjai valának századokon át. Az avarok harmadfél százados uralma alatt némileg megszilárdultak az állapotok. Az országot megszállott hódítók legalább annyi kimélettel voltak a bennszülöttek iránt, mint a mennyivel viseltettek rabszolgáik iránt, kiknek munkájára voltak utalva a nádméz és kávé ültetvények jelenkori birtokosai. Ekkor azonban Aquincum csillaga már régen letűnt. A nagyszerű tábor tartozékaival együtt romhalmazzá lőn. A mindenképen megfogyott lakosság a 4*
