Budapest Régiségei 4. (1892)

Havas Sándor: Visszapillantás az 1889-1892. évek eseményeire ; A főváros budai részének régi topographiája 3-30

1) Iában a polgári városba szolgáltatta a vizet, melyhez az ennek mentén állott házak lakosai a csatorna magassága miatt nem férhettek, addig a tábortól keletre feküdt városrész és maga a tábor emez alacsony mederben folyó vízzel födözte szükségleteit. A tábor keleti oldalát kísérő vízvezetékhez sorakoztak az úgynevezett canabák, — Hampel «sátoros telepnek», Torma pedig «katonavárosnak» nevezte el, •— hol a hadsereg kötelékéhez nem tartozó, de azzal üzleti vagy szolgalmi viszonyban álló kereskedők, szállítók, vendéglősök, iparosok, lovászok és más szolgálatban levők családjaikkal együtt tanyáztak, eleinte sátrakban, a tábor állandósítása folytán pedig szilárd épületekben. Nem érthetünk egyet Mommsennel, ki azt mondja, hogy Aquincum ezen canabáknak köszöni eredetét, mint sok más város. Acinco már jelentékeny kelta telep volt, mielőtt a rómaiak ide hatoltak, nevét megtartották, de Aquincumra változtatták át, mint tették mindenütt, ha már előbb lakott helyeken telepedtek meg; a régi neveket latin hangzású raggal toldották meg: Curnuntum, Bregetium, Crumerum, Anabum, Annamantia, Campona stb., de sok helyütt megtartották az eredeti nevet változatlanul, például Gardelacca, Lugio, Mursa és sok mást. Csak ott találunk tiszta hangzású latin neveket, hol ők voltak az első telepítők, például «Ad Herculem castra» (Dömös), Lacus felicis (Csév), Vetus Salina (Adony), Intercisa (Duna-Pentele). De egy, több ezer főből álló hadcsapat állandó szállásolása csak is oly helyen volt lehetséges, hol a víz és fa bősége mellett, annak élelmezése is biztosítva volt; hogy Aquincum állandó tábor helyéül lett választva, ez magában is arról tesz tanúságot, hogy itt a gabonatermelés és marhatenyésztés már kifejlett állapotban volt, mielőtt a rómaiak ide érkeztek. Az állandóul elszállásolt legio — az erődítményeken belül magának bőrrel vagy szalmával födött színeket épített (tabernacula, casas militum), mi Julius Ceesar tanúsága szerint már általánosan bevett szokás volt az állandó táborokban. De önkint érthetőleg az egész 10 cohors (== zászlóaljból) állott legio csak veszély idején volt a táborban összpontosítva, máskülönben egyes osztályai a Duna mentén szétszórtan állomásoztak. Mivel pedig itt volt a legio főparancsnoksága, a legátus, a praefectus legionis, prsefectus castrorum, pr. febrorum (genie) és nem csak az itt állandóul szállásoló legio II., de a bregetiumi I. adjutrixnek is törzskara, (scola speculatorum) biztosra vehetjük, hogy itt állandóul tanyázott az I., 1105 gyalog és 132 vértes lovasból állott cohors milliaria, mai elnevezésünk szerint zászlóalj, mely az egész legio javából válogatott emberekből állott, tehát garde = testőrség. Azonkívül számos fölirat, a Breucok Száva melléki kelta törzs VII. cohorsának itt tartózkodásáról tesz említést, eszerint