Budapest Régiségei 4. (1892)

Havas Sándor: Visszapillantás az 1889-1892. évek eseményeire ; A főváros budai részének régi topographiája 3-30

M dály nélkül lefolyhatnának, de az egész táj elposványosodásának sokkal nagyobb és hathatósabb intézkedést igénylő oka van, semmint az egy hatósági közeg egyszerű kiküldetésével megszüntethető volna. Az ó-budai határ legéjszakibb részén, már Békás-Megy er területéhez tartozó, hajdan Schwanfelder, ujabban Vidéky-féle nyaralónak jókora tava szinte akadálytalanul bocsátja vizeit az alant fekvő ó-budai síkokra; az előbbi lőpormalom, most «római fürdő» hatalmas forrásai pedig föl lévén duzzasztva töltések által, az alább fekvő három malom kedvéért egy nagy patakba, az egész vonalon kiszivárgó víz átáztatja az egész síkot, melyen csak égerfa és takarmánynak is alig használható rossz fü terem. Hajdan ez nem így volt; a rómaiak a békásmegyeri tavat — mint nem ok nélkül gyanítjuk — az alsóbb; most «római fürdői» forrásokkal kötötték össze és egy hatalmas, felül egy ölnyi szélességű kőből épített csatornában vezették be az egész vizet a castra mellettel, az ennek keleti oldalán, valamint délre keletkezett városrészekre és sok fürdőibe. Ezenkivül fölösleg víz csak kevés maradt, mely előbbi medrében és a mostani irányban folyt a Dunába a nélkül, hogy a körülfekvő földeket rontotta volna. Csodálatos, hogy a tulajdonosok ezen a nagy bajon segíteni nem iparkodnak. Ó-Budán a földnek nagy értéke és nagy ára van, annak az egy pár malomnak a jövedelme, melyek kedvéért a folyót szakaszonkint földuzzasztották, mégsem közelíti a több száz holdra menő, most elposványított réteknek akkor várható hozadékát, ha azok az őket megölő talajvizektől megszabadulnának. A hatóságot mulasztás nem terheli e tekintetben. Ha az érdekelt tulajdonosok nem mozognak, a hatóság nem tehet semmit. Valahonnan egy vis majornak kell jönni, hogy dúsan termő földekké alakítsa át a vízkórságban sínlő síkokat. 1892-ik évi tavaszszal kezdtek egy nagy dohánygyárat építeni Ó-Budán; minthogy ennek telepe a fíoriántéri hypocaustummal határos, sőt ez mélyen behatolt és több felé szétágazó aknákat alkot a fölépítésre szánt, telek alatt és mivel előrelátható volt, hogy a nagy új épületnek alapozása közben érdekes régészeti tárgyakra fognak akadni, a dohányjövedéki igazgatósághoz ezeknek megőrzése, és a fővárosi múzeum számára leendő átengedéséért fordultam. Föliratos köveknél azonban egyéb tárgy nem fordult elő s miután a nemzeti múzeum igazgátósága, melynek e leletek fölajánltattak azokat birrii nem óhajtotta, az átvételre kiküldve volt dr. Kuzsinszky Bálint megkeresésem folytán azokat a Krempl-malom udvarára szállíttatta el. Ide került a Victoria téglagyár telkén talált néhány darab föliratos kő is, úgy hogy ezen év gyűjtése föliratokban meghaladja a 30-at. A lebontott kincstári régi épületekbe befalazva volt néhány kő föliratai a Mommsen-féle sorozatban (Corpus Inscriptionum) már