Budapest Régiségei 4. (1892)

Havas Sándor: Visszapillantás az 1889-1892. évek eseményeire ; A főváros budai részének régi topographiája 3-30

II fértek, és ezen erdőségnek meg voltak magához való lakói is. Szóval a tó feneke kicsiben a föld felületének egy részét, egy gyönyörű tájképet ábrázolt elénk: a nap fénye a víz tükrének kékes zöld átlátszó zománczával vonta be a tárgyakat, és valóban festői világításban állítá elénk a képet. Én sokszor és sokáig néztem e szép tüneményt. Erősen hiszem, hogy Acinco a kelta telep, melyben az én értelmezésem szerint a «vízfő» vagy forrásvíz fogalma meg van, eme dús forrásoktól kapta a nevét. Ezek természetesen ép oly dúsan bugyognak most is, mint a sok ezer évvel ezelőtt, midőn megnyíltak, de most a föléjök emelt épületek által el vannak födve. A terebélyes platánok és égerfák alatt, a födött és villámmal világított tág pavillonban ültünk a vacsorához, melynek első fogásas egyúttal dísze a « halászlé» volt. Fanda Ferencz pesti halászmester főzte, és nagyon izlett idegen vendégeinknek, már előbb nagy érdeklődéssel állották körül a nagy üstöt, melyben főtt. Eljött Gerlóczy Károly I. alpolgármester is, és a főváros nevében lelkesen üdvözölte a társaságot. Virchov kiindulva az embertan hasonlataiból, a népek solidaritását jelezte a közművelődésben s a tudományban ; SchafThausen lelkesen s elragadtatással szólt az újabb kor vívmányairól, melyeket méltóan képviselve talált fővárosunkban, és elismerőleg nyilatkozott a magyar nemzet culturalis törekvéseiről. Pulszky Ferencz, a maga könnyű és szellemes modorában dicsérőleg nyilatkozott a német nemzet közművelődési törekvéseiről, melyekkel nagy szolgálatot tett az emberiségnek. «Mi nagyra becsüljük — úgy monda — nyugati szomszédainkat, teljesen méltányoljuk a nagy haladást a szellemi és anyagi fejlődés minden ágában, melynek Németország mostani jólétét és hatalmát köszöni, de valamint ez önerejéből lett azzá a mi, úgy mi is bízva magunkban, önállóan akarjuk állami és társadalmi intézményeinket fejleszteni, ebben mint önálló nemzet, semmi kívülről jövő beavatkozást nem tűrünk, valamint mi sem avatkozunk mások dolgába, hanem barátságos viszonyban akarunk élni szomszédainkkal.» A hivatalos fölköszöntőket gr. Eszterházy Kálmán zárta be, ki a vendégeket az erdélyi múzeum és az ottani más tudományos intézetek nevében melegen üdvözlé. A társaság derült hangulatát fokozta a jó czigányzene, melyet különösen az idegenek kiváló élvezettel hallgattak. Arra kértek, hogy csak magyarokat játszassunk, mert opera darabokat, keringőt, polkát stb. eleget hallanak otthon, és úgy lett, mint akarták. És még javában folyt a vacsora, midőn Virchov nejével és két leányával, Schaffhausen is leányával, felkapták székeiket és közvetlenül a czigányok előtt foglaltak helyet, példájukat egymásután követték mások, és körülfogták zenészeinket, láthatólag gyönyörködve érzelmes népdalainkban és a «tűzről pattant» csárdásokon. Mi kik velők jöttünk, magunk maradtunk az