Budapest Régiségei 4. (1892)

Havas Sándor: Visszapillantás az 1889-1892. évek eseményeire ; A főváros budai részének régi topographiája 3-30

asztalnál és jól esett látnunk, mily jól mulatnak vendégeink. A hűvös és esőre készülő idő azonban előbb vetett véget a mulatságnak, mintsem sokan, különösen pedig a fiatalok szerették volna. "-' Ezekben kívántam megemlékezni az első, hatóságilag rendezett aquincumi ünnepélyről, mely oly sok kiváló embert hozott körünkbe. Ezek elvitték Budapestnek és Aquincumnak jó hírét a nagy világba, és a külföldi lapok ismét örvendetes dolgokat írtak hazánkról, miben nem igen gyakran van részünk. Az 1889-ik év egy értesüléssel záródott, mely szerint a kőérberek délkeleti oldalán, a promontori határ közelében nagyobbszerű régi romok lettek föltárva, melyekből a tulajdonos nagyobb mennyiségű követ fejtett ki és a vasútépítési vállalkozónak adta el. Megkeresésem folytán dr. Szendrey János a helyszínére rándult ki, és úgy találta, hogy ezek egy románkori szentegyház és klastrom maradványait sejtetik, és e föltevést az alapokról készített vázlata igazolta is. A fontosságnál fogva, melyet e jelenség a történelem szempontjából is bírhatna, a romok kiásatásához akartunk fogni. Előterjesztettem az ügyet a Tanácsnak, mely 1889-ik évi deczember hó 5-én 38460/1889.-VII. addig tett intézkedéseimet helyeselve, a romokat hatósági őrizet alá vétette, az I. ker. Elöljáróságot pedig utasította, hogy Wendler János tulajdonost jegyzőkönyvileg hallgassa ki: mióta szedte onnan ki az építésre alkalmas anyagot, mit talált ott és hova szállította a köveket? utasította továbbá az Elöljáróságot, hogy a tulajdonossal a területnek ásatási czélokra átengedése, és a kártalanítási összeg meghatározása iránt, szerződésileg megállapodni igyekezzék. A tulajdonossal folytatott tárgyalás azonban meghiúsult. A jámbor ember konokul tagadta, hogy ő a kifejtett köveket eladta volna; mit és mennyit ásott ki? megmondani nem akarta, hajlandó volt azonban másfél holdnyi földjét öt évre, 250 frtnyi évi bérért ásatási czélokra átengedni, holott nekünk csak vagy 200 D ölre lett volna szükségünk. Ezért megadtuk volna a 2^0 frtot—• ő azonban az 1250 frtból egy fillért sem akart engedni. íme a lelketlen haszonlesésnek egy sajnos példája, egy a sokból, mert nincs eset reá, hogy az illetők mesés követelésekkel ne léptek volna föl, midőn arról volt szó, hogy földjüknek bármily csekély részét ideiglenesen átengedjék használatunkra. Hiába ajánlottunk olyan kárpótlást, mely a birtokukbán maradandó és előbbi állapotába visszahelyezendő ingatlan értékét két, sőt háromszorosan is meghaladta, mindig a végsőig fölcsigázott követelésekkel léptek elő azon reményben, hogy mint a főváros hű és jóindulatú polgárai (?!) annak pénztárát jól megcsapolják. Az illetők mértéktelen kapzsisága okozta, hogy sem a római erődített tábor déli és keleti oldalát, sem ennek prastoriumat, hol rendesen a legértékesebb tárgyak szoktak előfordulni, fölásni nem bírtuk, és nem valánk képesek megszerezni a kerek-malom