Budapest Régiségei 3. (1891)
Kuzsinszky Bálint: Az aquincumi amphitheatrum ; Függelékül: két lakóház az 1890 és részben 1891-ki papföldi ásatások 81-139
86 ásatott s a vízen egy tyrusi és egy egyptomi hajóhadat állított egymás ellenében. A harczot iooo tengerész és 2000 evezős vívta. A második nagy naumachiát Augustus adta 2-ben Kr. e., Mars Ultor templomának fölavatása alkalmával. Színhelye a Tiberis jobb partján, Caesar kertjei mellett volt. Ezúttal az athenaeek és a perzsák tengeri küzdelme mutattatott be, 3000 tengerészszel. Mindkettőn túltett azonban Claudius császár 52-ben. 19.000 ember harczolt akkor, rhodusinak és siciliainak öltözve, a fucinusi tavon. A flaviusi amphitheatrumban maga Titus rendezte az elsőnaumachiát 80-ban, midőn annak fölavatását 100 napig tartó játékokkal ünnepelte meg. A küzdelem corcyrabeliek és corinthusiak között folyt. Példáját követte Domitianus, egyidejűleg azonban a Vaticanus alatt új nagy tavat ásatott. Az itt bemutatott küzdelemben a hajók száma szinte fölért a valóságos tengeri hajóhad állományával. Az utolsó nagy naumachia híre Philippus Arabs idejéből való, midőn Róma 1000 éves fennállása ünnepét ülték meg. Nyilván az Augustus vagy Domitianus- által ásatott tavak valamelyikében játszódott le. A felsorolt példák egytől-egyig a legnagyobb mérvű erőmegfeszítésről tanúskodnak, a minőre csak Julius Caesar s a császárok voltak képesek. Hogy magánosok is adtak volna naumachiákat, nincs semmi adatunk, de nem is valószínű. Hogyan képzeljük akkor, hogy a kisebb városok vállalkoztak volna ilyenekre. A gladiátori játékokkal s az állathajszákkal be kellett érniök. Már Cicero (pro Sestio 58, 128) úgy jellemzi a gladiátori játékokat, mint a melyekben a római nép legnagyobb élvezetét leli. A respublica végén tényleg a legnépszerűbbek : a circusi futtatások háttérbe szorulnak, még inkább a színházi előadások. A császár-korban ugyan a circus nem csak hogy visszanyeri egykori jelentőségét, hanem a pártok (factiones) kifejlődése új, szinte hihetetlen varázshatást kölcsönöz neki, mindez azonban az amphitheatralis játékok közkedveltségéből épenséggel nem von le semmit. E varázs titka a mindinkább elharapódzó demoralisatióban rejlett, mely ép úgy kiterjedt a legalsó, mint legfelső néposztályokra. A métely a legalsó néprétegből terjedt tovább. Ez a respublica utolsó századában még beérte, ha a hatalmasok kenyérrel látják el. A forum skandalumai elég szórakozást nyújtottak szabad idejében. De mihelyt az egyeduralom megsemmisítette a politikai jogokat, előállott a szükség, hogy most már a nép mulattatásáról is gondoskodjék. így váltak a játékok általában elutasíthatatlan szükséggé a császári Rómában. A nép követelőzése nem ismert határt. Fény és pompa után áhítozott, mindenek felett pedig izgató, kábító látványosságok után. Már pedig ha valahol, úgy az amphitheatrumban jutott ki ezekből legbővebben része. Patakokban folyt itt az emberek és állatok vére. Mégis igazság-