Budapest Régiségei 3. (1891)

Kuzsinszky Bálint: Az aquincumi amphitheatrum ; Függelékül: két lakóház az 1890 és részben 1891-ki papföldi ásatások 81-139

_

8

i be végleg. Romjai, a mai Çoliseo, jelenleg az antik Róma legimpozánsabb emlékét képezik. A fele részben még fennálló külső körfala, mely négy emeletre oszlik, i ^o lábnyi magas. Állítólag 80.000 embernél többen fértek el benne. 12.000 zsidó dolgozott rajta s az építési költség akkora volt, hogy tekintélyes várost lehetett volna rajta emelni. Látása a VIII. században élt Beda Venerabilist a következő emlékezetes szavakra lelkesítette: «A míg a coliseum állani fog, fennáll Róma, ha a coliseum dül, dűlni fog Róma is, ha Róma összedőlt, össze fog dőlni a világ. » — Az amphitheatrum Flavium sokáig Rómának egyetlen ily építménye volt. Az amphitheatrum castrense Constantinus idejéből való. Különben alárendelt jelentőséggel bírt. Csak a mióta állandó amphitheatrumok voltak, került szorosabb összeköttetésbe a gladiátori mutatványokkal a játékok más két neme : az állathajszák (venationes) s a vízi ütközetek (naumachiae). Az első állathajszát M. Fulvius Nobilior 186-ban rendezte. Színhelye a circus volt, a mely az egész köztársaság korában s később is az maradt. A szerény kezdet itt is azonban csakhamar a legtúlzóbb végletekig vezetett el. A római birodalom minden nagyobbodása növelte egyúttal az állathajszák arányait. Afrika meghódítása ismertette meg legelőször a rómaiakat idegen, addig nem látott állatfajokkal. Már az említett első állathajsza alkalmával nagyszámú oroszlán és párducz volt látható. Scaurus, Pompeius és Caesar állathajszái újabb és újabb meglepetésekben részesítették a római népet. A császárok aztán e téren is elkövettek mindent, a minek párját a világtörténet nem látta s látni se fogja. Szünet nélkül folytak a vadászatok Ázsia és Afrika rengetegeiben, s szállították úgy a császárok mint magánosok számára a legexotikusabb állatokat, a melyeknek neve sem hatolt el addig Rómába. Nem hiányoztak a Nilus mesés állatai sem: a krokodilus és hippopotamus, nemkülönben a rhinoceros. A mai Európa bámulattal nézi, ha azon állatok közül, melyek akkor Rómában tömegesen lemészároltattak, egyike vagy másika.hozzánk kerül. A gladiátori játékok s az állathajszák lettek idővel minden amphitheatrum rendes mutatványaivá. Nem úgy a naumachiák. Színrehozataluk oly complikált berendezést tételezett fel, a minő „csak a legnagyobb amphitheatrumokban vált lehetségessé. Rómá.ban a flaviusi, továbbá a capuai és a puteoli amphitheatrumok az egyetlenek, melyekben a küzdő tér (arena) alatt e berendezés maradványai napfényre kerültek. De daczára ezen épületek nagyságának, a bennök rendezett tengeri ütközetek távolról sem közelíthették meg azokat, melyeket nem amphitheatrumban, hanem azon kívül, rendszerint külön e czélra épült óriási vízmedenczékben rendeztek. E téren is Julius Caesar tette meg az első nagy lépést. 46-ban a campus Maitius-on, mint hiszik, a Farnese-palota táján, tavat